Lavotha Géza szobrász domborművei a mindennapi élet jeleneteit ábrázolják, munkás- és parasztalakokat jelenítenek meg realista szemlélettel és kifejezőeszközökkel.

Stilizált hegyaljai szüreti jelenetet ábrázol a dombormű. A lány szedi a tőkéről a szőlőt, a legény pedig majd a puttonyba önti.

Az alakok elrendezése szimmetrikus, balra a leányt, jobbra a férfialakot
látjuk, középen a szőlőtőkét, mely fontos, meghatározó elem, összekötő kapocs a két szereplő között. Mivel a mű az 1970-es években készült, még érvényesül a népi hatás, a fiatal pár népies ruházatban szerepel.

A rézdomborítás félkörívéhez jól alkalmazkodnak a szereplők alakjának, ruhájának ívei.
A két fiatal bizonyára szerelmes pár, a legény segít a leánynak a szőlő
szedésében. Ez is jellemzője volt a hegyaljai szüreteknek.