Az alkotás portré részét, mely fehér carrarai márványból készült, 1997. november 28-án, az író, költő születésének 90. évfordulóján avatta fel Pomogáts Béla irodalomtörténész.

A portrét a körben futó süttői vörös mészkő kerettel, és a felirattal 1999. június 2-án egészítették ki. A felirat Jankovich Ferenc szavait idézi:
Jankovich Ferenc
'Ostoba, aki hittel áltat, de aki nem hisz, ostobább'
1907-1971.

Jankovich Ferenc (1907-1971) Székesfehérváron született, ösztöndíjak segítségével jutott Budapestre, az egyetemre, ahol magyar-francia szakos tanárnak tanult. Bekerült az Eötvös-kollégiumba, majd Párizsba került újabb ösztöndíjjal. Első verseskönyve Párizsban jelent meg. Hazatérte után beiratkozott a Zeneakadémia ének szakára, hogy operaénekes legyen. Ekkorra már ismert író és költő. „Fényes szellők” című versét megzenésítették, és egy ország énekelte: „Sej, a mi lobogónkat…”. 1936-1942-ig a Magyar Dal című zenei folyóiratot szerkesztette tanári munkája mellett. A Vörösmarty Irodalmi és Művészeti Társaság alapító tagjai között találjuk nevét. A Társaság által 1938-ban kiadott Vár című folyóirat szerkesztő bizottságának tagja volt Baróti Géza, György Oszkár, Cseh István, Pálffy István és Szarka Géza mellett, ő szerkesztette a folyóirat zenei rovatát. 1939-ben és 1942-ben Baumgarten díjjal tüntették ki, 1955-ben József Attila díjat, 1956-ban Kossuth díjat kapott.

---