Az 1940. augusztus végi második bécsi döntés értelmében Észak Erdéllyel együtt a többségében magyarok által lakott Nagykároly is visszakerült Magyarországhoz. A szatmári városban a 'kis magyar világ' négy évig tartott. 1944. augusztus 26-án a szovjet-román hadsereg átlépte a Keleti Kárpátok, az ezeréves magyar határ vonalát és két hónapnyi időbe telt, ameddig az 1920-ban megszabott Trianoni magyar-román határvonalat elérték. 1944. október 25-én a szovjet-román hadsereg 'felszabadította' Nagykároly városát a német-magyar uralom alól. A gimnáziumi román tankönyvek is úgy tanítják Romániában, hogy Nagykároly volt az utolsó település az országból, melyet a hősi román hadsereg felszabadított, mielőtt tovább vonult volna a fasizmus legyőzéséért.
Az esemény huszadik évfordulóján avatták fel a Károlyi-kastéllyal szemben lévő szabad területen ezt az emlékművet, arccal nyugat fele. Tervezője Anton Dâmboianu építész volt, szobrászati kivitelezője pedig Vida Géza nagybányai szobrász. Az emlékművet egy magas obeliszk és egy sisakos román katona feje dominálja. Ezenkívül különböző domborművek jelennek meg rajta, melyek a román katonák hősies előretörését és a román parasztság mindennapjait jelenítik meg a szocialista realizmus jegyeivel.
A Dolgozó Nő c. romániai havilap 1974 augusztusi számának hátlapján egy nagyméretű színes fotó jelent meg az emlékműről (a "felszabadulás" 30-ik évfordulója apropóján).