A hét vezér kőből készült szobrait eredetileg a Fejedelem-kert bejáratánál állították fel. A felállítás idejéről és alkotójáról (alkotóiról) sajnos nem került elő adat, de az biztosan tudható, hogy 1827-ben már álltak.
1885 júliusában a terület beépítése miatt a szobrok a temetőbe kerültek, ahonnan a polgármester a Sétatérre szállíttatta őket. A szobrokat a román lakosság folyamatosan megrongálta. Az 1900-as évek elejére olyan szánalmas állapotba kerültek, hogy Szeszák Ferenc levélben ajánlotta fel, hogy ingyen kijavítja a megrongált Vezérszobrokat, de végül is nem ő, hanem Tessitori Hermino szobrász restaurálta a szobrokat 1902-ben. Ekkor helyezték át a négyre fogyatkozott szoborcsoportot a Fellegvár felé vezető út végébe. Ezen a helyszínem mutatja be őket a fennmaradt képeslap. „Egykori képeslapon látszik, ahogy új helyükön, padokkal összekötött magas kőtalapzaton áll Árpád, Lehel, Verbulcs és Örs derékba vágott szobra.” – írja Murádin Jenő „A megsebzett szobor” című könyvében. Ez a szűkszavú leírás arra enged következtetni, hogy eredetileg egészalakos szobrok voltak és csak az 1902-es restauráláskor lettek félbe vágva és talapzatra helyezve. A rongálók sajnos továbbra sem kímélték a szobrokat, 1908-ban már csak „alaktalan kődaraboknak” írják le őket. Végül 1920-ban nyomtalanul eltűntek.

---