Avatták: 2008. szeptember 21-én, a Magyar Dráma Napján, nemzetünk kiemelkedő színészegyéniségeinek emlékparkjában.

Papp Tímea írásából:
http://www.nemzetiszinhaz.hu/szoboravatas/
'Jobb kezében szövegpéldány, bal kezének mutatóujja a távolba mutat. Tekintete határozott, de nem kemény, inkább aggódó és féltő. Civilben áll vagy szerepben? „A köpeny és a csizma Bánké, de a maszk jóval kevesebb annál, mint amennyit a színpadon hordott” – világosít fel B. Élthes Eszter, Bessenyei Ferenc özvegye. És miért Bánk bánként áll előttünk az idők végezetéig? „Magától értetődő volt” – válaszolja. Bár emlékezetes alakítást nyújtott Kossuth, Széchenyi, Görgey szerepeiben, ezeket a férfiakat „csupán” megszemélyesítette. Az ő arcukat megőrizték festmények, Bánk bán személyiségét, vonásait krónikák leírásaiból ismerjük. Hozzá konkrét, történelmileg valós külső nem kötődik, Bessenyei nevével, habitusával és gesztusaival azonban közönség és szakma számára is összeforrt. Bessenyei belebújt Bánk bőrébe, Bánk pedig Bessenyei zsigereibe, gondolataiba költözött.

Párkányi Raab Péter számára a kiinduló pontot Katona szövege jelentette, az ötödik szakasz ötödik jelenete. „Azt mondja Bánk: Árpád és Bor vére közt / Folyó dologban bíró csak Magyar- / Ország lehet. Jobban be van neved / Mocskolva, mint az enyém – idézi a szobrász –, és itt áll egy szerzői instrukció: Kimutat az ablakon.” A szobor készítője emlékeiből, archív filmek, fotók alapján dolgozott, és az egyik kép tényleg megörökítette a mozdulatot. Azt mondja az alkotó, nem volt könnyű dolga: „rafinált karakter volt, nehezen találtam rá.” Míg Timár Józsefnél egyetlen jól ismert pillanatot öntött bronzba, Bessenyei Ferencben azt a 31 évet próbálta sűríteni, míg Bánk bán jelmezét hordta.'

Jordán Tamás beszéde:
http://www.nemzetiszinhaz.hu/jordan_tamas_beszede/