"A Sárrét a lecsapolás előtt kb. 86.000 hektár, jórészt mocsaras terület volt. Két egymáshoz kapcsolódó részből állt, a Körösökből táplálkozó Kis-Sárrétből és a Berettyó, Hortobágy folyóból és számtalan kisebb érből táplálkozó Nagy-Sárrétből." "A Nagy-Sárrét átfogó vízrendezése csak 1855-ben kezdődött meg Kecskés Károly és Bodoky Károly tervei alapján. Új mederbe terelték a Berettyót, több nagy belvízlevezető csatornát ástak, újból szabályozták a Kálló-eret, s így a század végére nemcsak a vízlevezetéseket oldották meg, hanem a sárréti nép kemény munkájával az egykori mocsarak helyén dúsan termő szántóföldeket teremtettek."
"A vasútépítés az 1850-es években érte el a Sárrétet, s Püspökladány nemsokára fontos vasúti csomópont lett: itt ágazott el a Debrecen és Nagyvárad felé vezető vasútvonal (1858), majd innen indult ki a Püspökladány-Szeghalom közötti helyi érdekű vasút". Forrás: http://www.derimuz.hu/karacs/karacs_nyito.html

A Sárrét lecsapolásában, az utak, vasutak építésében résztvevő, kemény munkát végző kubikosok emlékére állították fel az emlékművet. Az emlékmű fő alakja talicskán ülő munkás (kubikos), aki munkaszünetben jóízűen falatozik. Távolabb másik munkaeszköze egy lapát, amely a hátteret alkotó vasúti talpfának van támasztva.

Az emléktábla szövege:
A Sárrétet lecsapoló, utakat, vasutakat építő kubikus ősök emlékére emelte Szeghalom társadalma és tanácsa.

"Kubikos-emlékmű Szeghalmon
Ünnepi beszéd az avatáson

Tisztelt ünneplő Közönség! Kedves Elvtársak!

Szobrot avat ma Szeghalom. E városiasodó település újabb tanújelét adja, hogy teljes életét akarja élni. Méri a múltat, hogy arcával a jövő felé fordulhasson; merít a múltból, hogy erőt adjon a mindig újért törekvő emberi akaratnak.
A szobor talapzatánál tűnődésre késztet az emlékmű: a fehér lepel alatt a kétkezi munkás alakja magasodik fölénk, és válik élő jelképpé — a munka jelképévé. A munkás alakja, ki legtöbbet adta erejével és eszével: környezetének megfontolt átalakítását, hogy elviselhetővé és szolgájává váljék a természet. Dolgozik, hogy megteremtse jó esélyeit az élethez. Formálja a tájat, hogy az megbecsülvén szolgálja emberét....
... Tisztelt ünneplő Közönség! Kedves Elvtársak!
Szobrot avat ma Szeghalom. Emlékművet. A kubikos szobrát. E település a kétkezi embernek állít most emléket. Kiss Kovács Gyula szobrászművész illő alázattal, avatott kezekkel mintázta meg e táj hősét, a kubikost: kinek arcáról a munka, az élni akarás óhaja és szeretete sugárzik. Mert ünnepelhet-e méltóbban közösség a munka ünnepén munkát, mint azzal, hogy mintává és példává emeli saját soraiból nőtt, rá hasonlító munkását. E gondolatok jegyében adom át Szeghalom nagyközség pártbizottsága, tanácsa és népfrontbizottsága nevében e szobrot, hogy hirdesse e táj hősi múltját, jelenét, és ígéretes jövőjét. Vallja ez emlékmű büszkén az utódoknak is: itt valóban nem boldogul más, csak aki munkás. Dr. Czoma Gászló"

---