Az alkotó művész asszonyról írja Mucsi András:
http://www.zemplenimuzsa.hu/05_2/mucsi.htm

(Részletek)
...'A szobrászat valamennyi hagyományos technikáját sikerrel művelte, mintázott, készített terrakottákat és kis-bronzokat, követ és fát faragott. Gondosan cizellált kis-bronzaiban ötletes, találékony. A kavicson ülő, kuporgó leány és a könyökére támaszkodó, fekvő leány aktjának sugárzó, derűs közvetlensége a kompozícióból önként adódik.

Finoman stilizált, a fa anyagát, szerkezeti szépségét kihangsúlyozó nyúlánk faszobraiban kerüli az öncélú dekorativitást. Fegyelmezett, zárt formáiban a tökéletes harmónia és a folytonos növekedésben megnyilvánuló természeti erő kifejezésére törekszik. Az éneklő sziréneket ábrázoló terrakotta szobra egyik legmozgalmasabb alkotása. A szobor duzzadó figurái az ősi elemeket jelenítik meg, mozgásuk láthatóvá teszi a szél és a víz fodrozódó játékát.

Fiatalon félbemaradt életművének legkifejezőbb jelképe a fájdalmától földre-sújtott, föl-fölemelkedő Niobé szobra és az alázattal vezeklő Gregorius önkéntes Prométheuszként sziklás földhöz tapadó, Thomas Mann-i figurája.'...

...'Szabó Editnek sikerült – saját szavait idézve – bepillantani a „fényes résbe” és feledve minden földi vonatkozást, formába foglalni a Megfoghatatlant, melyre „nem ismer szót az élők nyelve”. Szobrai a költészet és a szépség emlékművei, tiszteletet parancsoló csendre intenek, mintha a Léthe vizéből kellene innia annak, aki szobrainak közelébe léphet'…

A leírtakat jól példázza a veresegyházi borús, derűs maszkokat tartó szép dombormű nőalakja, a színjátszás Szabó Edit-i múzsája.