Ahogy Hevesy György mellszobránál www.szoborlap.hu/15917 már említettem, szerencsésnek találom, hogy a magyar származású Nobel-díjasok között az időrendi sorrendben ötödikként és hatodikként elismert két tudós szobra most egymás mellé kerül. Talán a hasonlóan képzett családnév, talán az egyformán ipszilonos végződés és az azonos keresztnév teszi, Hevesy Györgyöt és Békésy Györgyöt igen könnyen össze szokás téveszteni.

Pedig egy tudósi generáció biztosan van közöttük - Békésy György 1899-ben, a századforduló gyermekeként látta meg a napvilágot Budapesten, amúgy egy háromgyerekes család legidősebb tagjaként. Érdekesség, hogy másik két testvére is híres ember lett: húga, Lola művészettörténettel foglalkozott, s az író Passuth Lászlóhoz ment hozzá feleségül, öccse, Miklós pedig növénynemesítő lett, 1954-ben munkáját Kossuth-díjjal ismerték el. Édesapjuk, Békésy Sándor tudományos kutatással foglalkozó szakdiplomata volt, aki a korabeli Európa és Ázsia több pontján töltött szolgálatot - a gyerekek is eszerint végezték különféle iskoláikat, György többek között Pécsett is. Békésy György eleinte vegyészetet tanult Bernben, aztán a budapesti egyetemen doktorált, Hevesy Györgyhöz hasonlóan, fizikából. 1924-től 1946-ig dolgozott Budapesten, az Állami Postakísérleti Állomáson, miközben gyakorlati munkát és tudományos tevékenységet egyaránt folytatott. 1939-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 1946-ban a rendes tagja; 1949-ben megfosztották tagságától, 1980-ban rehabilitálták. Egyetemi oktatói karrierje úgy alakult, hogy 1933-tól magántanár volt a Pázmány Péter Tudományegyetemen, 1940-ben az ottani kísérleti fizika tanszék vezetésével bízták meg. 1946-ban Svédországba utazott, a Karolinska Egyetemen dolgozott, 1947-től az Egyesült Államokban, a Harvard Egyetemen működött, mindkét évben fizetés nélküli szabadságon budapesti állásából. Mikor 1948-ban újra megkérte ezt a státuszt, nem engedélyezték neki, és rövidesen disszidenssé nyilvánították.

1961-ben kapta meg az orvosi-fiziológiai Nobel-díjat, 'a belső fül, a csiga ingerlésének fizikai mechanizmusával kapcsolatban tett fölfedezéseiért'. Az ehhez szükséges kutatások egy részét még Magyarországon töltött évei során kezdte el. 1966-ban a Hawaii Egyetem hívta el, Honoluluban halt meg 1972-ben. A komor arckifejezés, melyről e portré is tanúskodik, igen jellegzetes ábrázolása - visszaemlékezők szerint a jó humorú, ironikus Békésynek alig maradt fenn nevetős arcképe. 1946 után nem lépett magyar földre - édesanyját, aki 94 évesen két évvel túlélte őt, soha többé nem látta viszont.