Venczel József székely társadalomkutató, egyetemi tanár, közíró 1913. november 4-én született Csíkszereda központjában, azon a helyen, melyet ez a domborműves emléktábla megjelöl, egy 1980-as évek elején épített tömbház falán. Venczel 1933 és 1940 között a György Lajos és Márton Áron által alapított Erdélyi Iskola című folyóirat szerkesztője, rovatvezetője, valamint az 1935-ben alapított Hitel egyik alapító szerkesztője volt. A folyóirat megszűnése után 1936-ban ugyanezzel a címmel indított új lapot, amelyben 1944-ig sorra jelentek meg az erdélyi magyarság önismeretét szolgáló írásai.
1938-1945 között ő vezette az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület statisztikai ügyosztályát. 1940 őszétől a Teleki Pál Intézet keretében működő Erdélyi Tudományos Intézet tanára, 1941-től igazgatója volt, egészen 1946-ig. Egyetemi tanárként tábori előadásokat tartott, monografikus, nagyszabású tájkutatást szervezett.
Részt vett a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem megszervezésében, az egyetem jogi és közgazdasági karának statisztikai és szociológiai professzoraként dolgozott 1945-1947 között. 1947-ben letartóztatták, internáló táborba került, ahonnan egy év múlva szabadult, de az egyetemi katedrára nem térhetett vissza, 1948-1950 között az Erdélyi Múzeum-Egyesület főlevéltárosa és tudományos kutatója volt. 1950 februárjában a kommunista hatalom újra letartóztatta, koholt vádak alapján tizenkét év börtönbüntetésre ítélték, ebből hat évet Márton Áron püspökkel egy cellában töltött. 1961. január 1-jén szabadult, megromlott egészséggel.
1969-ig kisipari szövetkezetekben dolgozott, kerámiát festett, kottákat másolt. 1969-től ismét dolgozhatott társadalomkutatóként, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem filozófia és szociológia karán. Ebben az időszakban a Korunk hasábjain közölt tanulmányokat. 1971-ben súlyos betegsége miatt nyugdíjazták, de továbbra is teljes szellemi frissességgel dolgozott. Utolsó nagy munkája a Romániai magyar irodalmi lexikon szerkesztési módszerének kidolgozása, betegágyán fejezte be a lexikon repertóriumát. 1972 március 16-án hunyt el. Temetésén Márton Áron püspök búcsúztatta. A kolozsvári Házsongárdi temetőben nyugszik.
2022 áprilisában a domborművet hordozó tömbház felújítása alkalmával az alkotást ideiglenesen leszerelték a helyéről. 2024 júniusában újra a helyén volt.

---