Ahogyan azt a sorozat bemutatásának elején, Harsányi János mellszobrának http://www.kozterkep.hu/~/15839 leírásában megemlítettem, Oláh György szobrának közvetlenül Harsányié mellett kellett volna következnie. Ők ketten ugyanabban az évben (1994-ben) kapták meg a Nobel-díjat - elismerésük a rendszerváltás utáni Magyarország közvéleményében új megvilágításba helyezte lényegében magát a díjat is. Mivel mindketten szívesen jöttek vissza az akkor már a liberális parlamenti demokrácia viszonyai között működő szabad országba, s mindketten igen médiaképes szereplők voltak, hazalátogatásaik valósággal jószolgálati küldöttség-számba mentek. Mindenesetre ez volt az az alkalom, mely először vetette fel a magyar származású Nobel-díjasok bonyolult kérdéskörét. A bemutatásban végül a keretes szerkezet mellett döntöttem, ahogyan Harsányi János a harmadik volt az elejétől számítva, azonképpen Oláh György a végétől számítva lett harmadik - hiszen már csak két mellszobor van hátra a tizennégy tudóst-írót bemutató emlékparkból.

Oláh György 1927-ben Budapesten született, ugyanitt a Piarista Gimnáziumban érettségizett. Az 1944-es tragikus eseményeket Sztehlo Gábor http://www.kozterkep.hu/~/6844 oltalmazásával sikerült átvészelnie. A háború után a Budapesti Műszaki Egyetemen kémiát tanult, 1949-ben doktorált. Oktatói és kutatómunkát végzett az egyetemen, 1954-56-ig a szerves kémia tanszék vezetőjeként, s ugyanebben az időben az MTA kémiai kutatójának a társigazgatója is volt. 1956-ban családjával együtt elhagyta Magyarországot. Londoni és kanadai évek után az 1960-as évek közepén az Egyesült Államokban telepedett le, ahol különböző kisebb egyetemeken dolgozott. 1971-ben lett amerikai állampolgár, 1977-től tanított a Dél-Kaliforniai Egyetemen, melynek kötelekében kapta meg 1994-ben 'a karbokation kémiához való hozzájárulásáért' a Nobel-díjat. Ebben az időben a Los Angeles-i Loker Szénhidrogénkutató Intézet igazgatója is volt. Ezt követően jó néhány magyar díjjal is elismerték, 2006-ban például Budapest díszpolgára lett, 2011-ben pedig Széchenyi-nagydíjat kapott. (A szeptemberi Los Angeles-i ünnepélyes átadáson finoman kiigazította a szónokot, aki arról szólt, hogy Oláh a magyar nemzetközösség tagja - úgy mondta, hogy önmagát magyar származású amerikai állampolgárnak tartja.) Tudományos tevékenységgel a díj odaítélését követő időben is foglalkozott, és a díjból létrehozta azt az alapítványt, mely fiatalabb vegyészkutatók előbbre jutását segíti.

A mellszoborhoz külön érdekesség, hogy a szoborpark tíz, Kampfl József mintázta darabja közül Oláh György mellszobra az egyetlen, melynek modelljével a szobrász az életben, személyesen is találkozott.