HATHÁZNÁL KEZDŐDIK A KISKUNSÁG

Kiskunlacházán az I. Kun Világtalálkozó alkalmából határozták el, hogy egy kunképet állítanak fel a község határában. 2009. szeptember 16-án az elkészült Kunhalomnál volt a Kunkép ünnepélyes alapkőletétele. Az ünnepségen jelen volt Balzhigitov Telzhan úr, a kazahsztáni kiskunság egyik módosabb képviselője, aki vállalta a szobor felállításának költségeit.
A szoborállítási bizottság alaposan utánanézett, hogy milyenek voltak az egykori kunbabák, a tudomány mai állása szerint mi az eredetük, és az ország többi részén milyen típusú szobrokat állítottak eddig. A bizottság tagjai voltak: Fábián József kiskunkapitány, Gál Róza falukutató, dr. Répás József polgármester, dr. Kun Lászlóné igazgató, Vad László kunkutató, Mándoky Ajsa, Gyovai Margit, és később csatlakozott a kiskunlacházi származású szobrászművész, Németh József. Véleményt kértek Rosta Szabolcstól, a kiskunfélegyházi múzeum igazgatójától, Bíró András Zsolt antropológustól és Győrffy Sándor Kossuth-díjas szobrászművésztől. Nagy vita volt azon, hogy egy a mai közízlésnek megfelelő idealizált alakot válasszanak, vagy az eredeti archaikus ábrázolásmódnak megfelelő szimbolikus jelentéstartalommal bíró ősi jelképet. Végül az utóbbi mellett döntöttek.
Döntésükkel kisebb vihart arattak, a bemutatott agyagminta nem nyerte meg a lakosság többségének a tetszését, és mivel köztéri szoborról van szó, ez sem elhanyagolható. A 2009. szeptember 29-én megtartott képviselő-testületi ülésen Németh József a következő szavakkal mutatta be alkotását:
„A kunbaba magyarázata: urat, tiszteletben álló személyt jelöl, tisztséget, megtisztelő posztot jelent. Érvényes nő illetve férfi személyekre is. Ebben a korban nagy tiszteletben tartották a nőket, elsősorban anyaszerepük, illetve a családi tűzhely biztosítása, utódok szülése, stb. miatt. Elég kötött rendszer, amiről beszélünk, túl nagy szabadságot nem ad. Ha ragaszkodunk hozzá, hogy ez legyen autentikus, akkor bizonyos formai elemeket komolyan kell venni. A legfontosabb eleme a szobroknak az áldozati kehely. A nőknél a hajfonat, fejfedő, fátyol, a hajcsat, a ruházat bizonyos eleme, a mell, mellyel a nőiséget jellemzik.”
Az ülésen különböző pozitív és negatív vélemények hangzottak el:
G.R.: „Én úton-útfélen kiselőadásokat tartok, a lakosság jó része most már azt mondja, ne engedjétek, rakjátok fel, nagyon jó.”
K.M.: „Sajnálom, hogy olyan emberek mondanak véleményt alkotásokról, akiknek nincs fogalmuk az előzményekről sem. Nekem sem volt, de képes vagyok túllépni ezen és elfogadni azt amit a művész alkotott, mert ő az egyetlen ember, aki ebbe beleásta magát.”
F.J.: „Úgy gondoltam, hogy a mai ízléshez közelebb fog állni ez a szobor, de aztán azt is mondtam, hogy tiszteletben tartom a művészi szabadságot.”
L.T.: „Tulajdonképpen nem a mi dolgunk lett volna véleményt nyilvánítani. Egyébként a község emberei számára idegen ez a fajta elképzelésmód. Szívesebben fogadnék egy szebb kivitelű nőalakot, de ha ez lesz, elfogadom és népszerűsítem.”
J.Gy.: „Valóban a has, a mell az anyaság szimbóluma, de mikor először megláttam, zavarba jöttem. A mai kor embere ezt mennyire fogja elismerni, tudomásul venni? Ha ez valóban ilyen volt, akkor mit mondjak? Kunbabát állítani a kun ősöknek, de ne legyen olyan mint ők voltak…Aki ilyennel még nem találkozott meglepődik és furcsának tartja.”
F.Zs.: „Szeretném, ha az ősi elemek érvényesülnének, meg a hagyomány. Szégyellem ezt a hozzáállást, hogy most kisebb legyen a keze, nagyobb a melle stb. Borzasztó, hogy így állunk hozzá a dolgokhoz. Ez a művész feladata és szabadsága.”
F.M.: „Ebben a dologban igen sokan megkerestek, nagyon őszintén mondom, egyik vélemény sem volt pozitív. Még gyülekezeti szinten is elhangzott hogy már „nehogy”. Egy babának bármilyen korban általában pl. nem ilyen a melle. Nyilván abban a világban 8-1o gyereket szültek ahhoz, hogy 3-4 életben maradjon. Nem lehetne erre a szoborra valami ruhafélét rátenni?”
K.M.: „Általában a műalkotások mellé szoktak tenni magyarázatot, emellé mindenféleképen javaslom, mert sok mindenhez segítséget fog adni. Ez a szobor úgy szép, ahogy van, ismerje meg mindenki a múltját, a fiatalok az iskolákban főleg, el kell nekik magyarázni.”
G.R.: „Ami a mellet illeti, az egyik dolog: erre rá van adva a ruha, de abból is az van kiemelve, ami lényeges. Nem tudjuk, mi mit jelent, valamit sejtünk, valamit nem. Több száz gyerekkel foglalkoztam, nem jelentett ez nekik gondot. A 21. század embere ezt másképp fogja fel.”

A végszavazásnál 7 fő igen szavazattal 4 fő tartózkodással a képviselőtestület elfogadta, hogy elkészített tervezet kerüljön megalkotásra és a kunhalmon felállításra.

Az avatóünnepség 2010. március 20-án volt.

Részlet Fábián József Emeritus kiskunkapitány beszédéből:
„Az anya ősi megfogalmazása utal arra, hogy az anya a kezdet, aki életet ad, mert a Jóisten felruházta ezzel a képességgel. Az anyában a teremtés ereje van. Az anya a megújulás szimbóluma. Az anya nemcsak életet ad, hanem a szeretet erejét is, és feladata az emberi társadalom alapegységének, a családnak az önzetlen összetartása, a hagyományok megőrzése és továbbadása. A család által követett életmintát elsősorban az anya határozza meg, s az ehhez kapcsolódó felelősség is elsősorban az övé.
…Hirdesse e szobor a kiskunok és a Hármas Kerület összetartozását! Jelezze az észak felől érkezőknek azt, hogy itt kezdődik a Kiskunság! Ez a szobor az életről és az összetartozásról szól. Ezért állította Kiskunlacháza közössége. Idehozta az örökkévalóságból és szánja az örökkévalóságnak.”

Forrás: A Mi Újságunk - KISKUNLACHÁZA ÖNKORMÁNYZATÁNAK KÖZÉLETI, KULTURÁLIS, HAGYOMÁNYŐRZŐ ÉS SZÓRAKOZTATÓ LAPJA