Az általános értelemben vett 'mérnök' ábrázolása a galéria felvonultatott szereplői között láthatólag a közlekedésmérnök foglalkozásra értelmezhető. Ez természetesen itt is 'kortünet', hiszen megint csak a XIX. század iparának meghatározó szakiránya került kiállításra kapcsolódva az akkor jellemző út-, vasút- és híd-építési munkálatok ugrásszerű fejlődéséhez.

A csoport két alakja - társaihoz hasonlóan - öltözékében ugyancsak magyaros jelleget hordoz: antilla, zsinóros nadrág, magyar csizma.
Egyikük a kitűző tábláját tartja, ami a földmérés elengedhetetlen eszköze volt abban a korban, míg mögötte ennek a szintező eszköznek elhelyezésére szolgáló összecsukott eszköz látható (ez sajnos a képekről lemaradt).
Másik mérnökünk kezében mérőszalag - bár hiányosnak tűnik, a jobb kéz látszólag funkció nélkül van megformázva, de valószínűleg a szalag másik végét tartotta.

Forrásként használtam Búza Péter-Gadányi György szerzőpáros 'Mesterségek dicsérete' című könyvét. A könyv a szobrok leírásán kívül bemutatja a mesterség korabeli állapotát is.