Gábor Dénes talán a szélesebb közvélemény előtt a legismertebb természettudósok közé számít Magyarországon, aminek elsősorban az lehet az oka, hogy a rendszerváltást követő években számtalan intézményt, díjat, versenyt stb. neveztek el róla. Alighanem jóval kevesebben tudják, hogy Nobel-díjas fizikus.

1900-ban Budapesten, a Terézvárosban született, háromgyermekes főtisztviselői családban, ahol ő volt a legidősebb gyerek. Két éves volt, mikor édesapja Gáborra magyarosított. Középiskolát a legendás Markó utcai Magyar Királyi Állami Főreáliskolában végzett. 1918 márciusában behívták katonának, s az utolsó hetekben az olasz frontra vezényelték. 1918 őszén beiratkozott a budapesti Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre, és gépészmérnöknek tanult. 1920-tól Berlinben, a Technische Hochschule villamosmérnöki karán tanult tovább, itt élénk kapcsolatokat ápolt Einsteinnel, Wigner Jenővel, Neumann Jánossal, Szilárd Leóval, másokkal. Diplomáját 1924-ben szerezte meg. 1933-ig német ipari cégek kutatóintézeteiben dolgozott, ezalatt írta disszertációját is a katódsugárcsőről, téziseit 1927-ben védte meg. 1933-tól rövid időre visszaköltözött Magyarországra, Újpesten, az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumában dolgozott, 1934-től viszont véglegesen Angliában telepedett le. 1936-ban megházasodott, tíz évvel később megkapta a brit állampolgárságot, időközben özvegyen maradt édesanyja, valamint egyik testvére ugyanebben az évben, 1946-ban költözött ki hozzá. A holográfia elméletét, melyért később a Nobel-díjat kapta, ekkoriban ismertette tudományos publikáció-sorozatában. 1948-ban Rugbyből, ahol kutatásait egy ipari cég laboratóriumában végezte, Londonba költözött, és az Imperial College tanára lett. 1967-ben vonult nyugdíjba, de ez után is aktív maradt, Olaszországban, az Egyesült Államokban töltötte idejét (itt a CBS-nél kutatott), és kapcsolatban maradt az Imperial College-dzsal is. 1971-ben ítélték oda neki a fizikai Nobel-díjat 'a holografikus módszer feltalálásáért és a kifejlesztéséhez való hozzájárulásáért'. 1979-ben halt meg Londonban.

----

A korábbi leírásokban nem említettem meg, de itt a célegyenesben feltétlenül megteszem, hogy a magyar származású Nobel-díjasokról megemlékező szoborpark ötlete Szabó Pétertől, az egri műszaki középiskola igazgatójától, és Kárpáti Lajostól, az iskola tanárától eredt. Az első 12 mellszobrot egységes gyűjteményként 2000-ben, a millennium évében avatták fel; kezdetben úgy tűnt, Farkas Pál készíti majd a portrékat. Talán az elakadásban közrejátszott, hogy az első négy szobra közül három olyan volt, melyet másutt korábban már felállítottak. Ráadásul késlekedés nélkül kellett cselekedni, mert sürgetett az idő. Így kérték fel Kampfl Józsefet a további portrék elkészítésére, illetve kiöntésére, hiszen neki patinázott gipsz változatban mindegyik portré készen állt már.