'... az én életem a színház. S a hitvallásom; hiszek a színházban, a művészetben, az érzelemben és az emberi értelemben. Én az érzelmekre ható színházat vélem igazán modernnek. Csakhogy, minden dolgok dialektikája, hogy az érzelem felkeltésének az útjai értelmi cselekvések kockáival kövezettek. ...'

Mintha csak hallanám a hangját! Minden szava jellegzetes, őt idézi. A művész, aki utolsó leheletéig színpadon volt, utolsó fellépése után már csak otthonáig jutott el.
Az idézet Ars poétikájából való, a Színészmúzeum internetes lapjáról. http://www.szineszkonyvtar.hu/contents/p-z/sinkovitselet.htm
Sinkovits Imre egyike azoknak, akiket nem lehet röviden bemutatni. Minden megtudható róla - amit lehet és amit szükséges - innen: http://www.szineszkonyvtar.hu/contents/p-z/sinkovits.htm

Az emléktáblát Belváros-Lipótváros Önkormányzata állíttatta a művész születésének 80. évfordulója alkalmából

Tudósítás az avatásról a Magyar Színház honlapján: http://www.magyarszinhaz.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=35015

Az emléktábla szövege:
'EBBEN A HÁZBAN ÉLT
SINKOVITS IMRE SZÍNMŰVÉSZ (1928-2001)
KOSSUTH-DÍJAS, ÉRDEMES ÉS KIVÁLÓ MŰVÉSZ
A NEMZET SZÍNÉSZE
A NEMZETI SZÍNHÁZ ÖRÖKÖS TAGJA
KERÜLETÜNK DÍSZPOLGÁRA'