A három alakos szoborcsoport túlnyomórészt megint csak kevéssé az adott kor divatját és szakmai szintjét tükrözi. A sorozat úgy 'korrajz' hogy a korabeli emberek fejében élő képet ábrázolja, azt is idealizálva, kis ellentmondásokkal.

A postás stilizált huszárruhában, vállára vetett szűrben 'feszít', miközben a korábbi idők levélkihordójának jellemzőit látjuk nála: postakürtöt a bal, levélköteget a jobb kezében, háta mögött, ill. lábánál csomagok.

A telefonos kisasszony ruházata túldíszített ünnepi öltözék, a korai telefonálásra jellemző (akkoriban korszerűnek tartott) készüléket kezeli: jobb kezében a beszélőt, baljában a hallgatót tartja.

A távírdász alakjának eredetije a háborúban elpusztult, pótlolták. A korábbi alak a forrásként használt irodalom feltételezése szerint a telefonos kisasszonyéhoz hasonló, díszesebb ruházatot viselhetett. Most a hajviselet, a köpeny és a cipő is eltér társa viseletétől. Jobb kezében tartótekercset látunk, baljában a már jelekkel megírt papírcsíkot, háta mögött morzekészülék van elhelyezve - ez azonban lemaradt a képekről.

Forrás: Búza Péter-Gadányi György: 'Mesterségek dicsérete' című könyve.