Székesfehérváron a Könnyűfémműben 1967-ben szobrásztalálkozót szerveztek. Ekkor készült Vilt Tibor alkotása is, a Dorottya. A mű ma a Szent István Király Múzeum kertjében áll, a Várkörút és a Bástya utca felől is látható.
Forrás: Magony Imre: Székesfehérvár szobrai, 58. o.
-----
A fehérvári szobrásztalálkozó ötlete a lengyelországi Elblagban tartott szobrásztalálkozó kapcsán merült fel. Ott a meghívott művészek a város negyven pontjára készítettek térformákat. A fehérvári szobrásztalálkozó ötletét Takács Imre vetette fel, és két év elteltével már tárgyalások folytak a Könnyűfémmű vezérigazgatójával. A szobrásztalálkozóra öt művészt hívtak meg.

Az alkotás lényege az volt, hogy helyi anyagokkal és eszközökkel kellett elkészíteni az alkotásokat. Tehát nem hagyományos módon készített szobrokról beszélünk ezen alkotások esetében. A szobrászokat a találkozó előtt üzemlátogatásra hívták meg. Ekkor döntötték el az alkotók, hogy melyik géppel, milyen technikával fogják elkészíteni művüket.

A gyárban dolgozók egy része értetlenül, más része kíváncsian fogadta a készülő alkotásokat. Az elkészült öt szobor eredetileg ott állt a Könnyűfémmű udvarán, a gyár bejáratától balra, egy 80 méteres füves sávon.

Vilt Tibor Dorottyáját az ország akkori egyetlen plazmavágójával vágatta ki. Maga az eszköz azonban Kazincbarcikán működött, mégis megvalósult az „Aluminium-Dorottya”.

Forrás: Takács Imre: Aluminium-Dorottya. Jegyzetek a székesfehérvári szobrásztalálkozóról. In.: Új írás: 1968. 2. sz. p. 73-82.