Az Újkollégium dísztermének színes üvegablakait Róth Manó (Miksa fivére) műhelyében készítették, melyek témáját építőbizottsági javaslat alapján az Egyháztanács adta meg:
1. A Magyar Királyság címere
2. Hullámokon hánykolódó gálya
3. Kecskemét város címere
4. Kálvin János arcképe
5. A kecskeméti református főiskola címere
6. Szegedi Kiss István reformátor arcképe
7. I. Rákóczi György erdélyi fejedelem lovas képmása
8. A kecskeméti református főiskola címere
9. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem lovas képmása
Nyolc éven keresztül, 1956-tól 1964-ig minden évben legalább ötször ünnepi megemlékezésre gyülekeztünk az iskola dísztermében. A nem túl izgalmas ünnepi beszédek közben érdekes témát nyújtott a színes üvegablakok látványa. Azóta is megfordultam egy párszor a teremben, ami idővel egyre kisebbnek tűnik, de csak most szeptember 17-én, a Kulturális Örökség Napján volt alkalmam alaposabban szemügyre venni egykori iskolám zegzugos épületét. Bán Magdolnának, a Református Könyvtár vezetőjének kíséretében bejártunk minden folyosót és termet az alagsortól a padlásszobákig; kimerítő tájékoztatást kaptunk az impozáns épület történetéről, építészeti értékeiről, a benne található kincsekről. Mende Valér és Dombi Lajos tervei alapján éppen 100 évvel ezelőtt indult el a kivitelezés, amit a júliusi földrengés némileg hátráltatott. Az alapvető szecessziós stílus mellett jelentős az eltérés a szomszédos Cifrapalotához képest. Megtalálható itt az erdélyi népi építészet jellemzője, keveredve a Jugendstil északnémet hatással, gótikus formákat idézve. A felhasznált anyagok gazdag választéka – vörösesbarna tégla, szürke bádog, rusztikus terméskő, a Zsolnai-gyárban készült szürke pirogránit díszek, Tiringer Ferenc míves kovácsoltvas elemei – harmonikusan illeszkednek a színes formavilághoz. Az épület csúcsán, a kiemelt tetőgerincen kiképzett huszártorony Kecskemét főterének jellegzetes hangulatot ajándékoz.

Messziről pirosló cserepek a meredek tetőn nem mindig tündököltek ilyen pompásan. 1956-ban a forradalom alatt súlyosan megrongálódott, és a javításra hosszú évtizedekig kellet várakozni. Iskolaéveim alatt a lehulló cserepektől fából ácsolt árkádok védtek bennünket az épület körül, egyedül a Szélkakas büszkélkedet az égbenyúló torony tetején. Teljes felújításra csak a 70-es évek végén került sor, amikor Kodály Zotánné jelentős összeggel támogatta a Kodály Zoltán Ének-zenei Iskola kialakítását. 1997-től az épület ismét a református egyház tulajdonába került.

Az üvegablakokat nézegetve kerestem Koháry István és Hunyadi János alakját. Hunyadiban nem vagyok biztos, ám a Koháryra nagyon emlékszem, mert mindig Benedek Elek által leírt Pihári jutott róla eszembe, aki nem félt még az ördögtől sem. De úgy tűnik ez csak az én fantáziám szülötte, mert semmiféle forrást nem találtam rá, hogy valaha lett volna ilyen ábrázolás. Különben is mit keres egy református iskola épületdíszei között az a labanc Koháry? Pedig én ott láttam. Vagy csak úgy képzelem én…