A 4-5 méter magas, vörösréz lemezből domborított, hegesztett szobor falusi nőtípust idéz, földig érő ruhában, felső testét kendő takarja, derékmagasságban előrenyújtott jobb kezéből útnak indít egy békagalambot, bal kezével óvatosságra inti a madarat.
A lányt frontális, szinte archaikus nyugalomban ábrázolja a művész.
Méltóságteljes egyszerűség jellemzi a figurát, aminek nem mondanak ellent a gazdag részletmegoldások.
A szobor felületét gyűrt, kalapált faktúra teszi vibrálóvá, a kendő kötött gyapjúanyagának, a nehéz kelméből varrt hosszú szoknya redőinek a kiképzése aprólékos. Távolabbról nézve mindez alig érzékelhető.

Az alakot gyengéd atmoszféra veszi körül, mely elölről és hátulról a zártság, a csend, a megilletődött hallgatás benyomását kelti, oldalról mozgalmasabb a szobor. A repüléshez már széttárt szárnyak, a röptető és óvó-üzenő kezek egyértelműen mozgatják meg a szobrot.

A szobrász a jó alakú, szép arcú leány szemeit zománcégetéssel villogóvá fokozta. A tekintet a végtelenbe réved, a háborútól megszabadult emberiség bizakodását jelzi.

Forrás: Pogány Ö. Gábor - Makrisz Agamemnon

Csuhai István remek képei és elemzései erről és még három másik Makrisz-szoborról: http://csuhai.com/2015/08/21/a-tunemenyes-makrisz/