'Jelszerű plasztika (acélplasztika, 1987, Budapest, Nemzetközi Kamionparkoló)'
Olvasom az alkotó műveinek felsorolása egy sorát.

'Szoborlaposságom' előtt sokszor elutaztam mellette kék és sárga buszokkal, vonattal, többször személykocsival, még-többször kamionnal. Észre sem vettem. Mást figyeltem.
A művek listájának első olvasásától, tudom, hogy fel kell keresnem.
Megtörtént.
'Rokonait' láthatjuk Csongrádon, Mogyoródon.

Jelnek jel, de nekem a 'Sofőr dala' - Les Routiers - jutott eszembe azonnal mikor a vonatról azonosítottam. A Nap már nyugvóban, Délre szürke felhő, felette kék volt az ég. A környezetében sok-sok kamion.

Hosszú, szürke sáv az út,
mely a messzeségbe néz.
Egyre fut, csak egyre fut,
és a végtelenbe vész.
Berreg, kattog, búg a gép,
biztos kézben van a volán.
Frissen jár a négy kerék,
kéken csillog fenn az ég.
Út felett a nap leszáll,
egyre száguld, suhan a gép.
nincs szünetje, meg nem áll,
végül zúgva süvít a lég.
Meg se moccan a vezető,
néz az útra mereven ő.
Csábít erdő, zöld mező,
félrenézni nincs idő.
Csábíthatja délibáb,
rémítheti jégverés,
mozdulatlan ül tovább,
meg se rezzen, oda se néz.
Átrobog a városon,
fenn a ringó vánkoson
társa alszik, álma mély,
csendes házak, néma éj.
Napról-napra erre jár
évek óta mindig ő,
mégsem ismerős a táj,
félrenézni nincs idő.
És ha bántja a magány,
egyszerűn segít magán,
rágyújt és egy mélyet szív,
mindjárt könnyebb lesz a szív.

Veszélyes úton jársz,
hogy el ne térj, jól vigyázz!
Ne légy hát álmodozó,
mert élni szép, élni jó!

Hosszú, szürke sáv az út,…
…kéken csillog fenn az ég.

Egy nevet is le kell írnom: Yves Montand

Jel volt 'Ő' a javából. Valamikor a nemzetközi kamion parkoló volt az a terület ahol áll. Magasságával és a kanyargós utat jelként megjelenítve csalogatta oda az utakon megfáradt gépészeket, gépeket.