Soványka jegyzettel indultam el Nyíregyházára. Elsődleges célom a főiskola meglátogatása volt, de szerettem volna a városban is körülnézni kevéske maradék időmben.
Szokásom szerint néhány 'látnivalókat' bemutató lapon és az Artportal oldalán keresgéltem indulás előtt - nehéz kenyér! Szinte lehetetlen olyan keresési feltételt megadni, hogy rövid, de érthető eredményt kapjon az ember. Arra cseppet sem számítottam, hogy a szállásomhoz közel máris egy olyan alkotás 'vár', ami nincs a lapon. Nem is hittem komolyan, hogy ott találom.
Másik felvett szokásom szerint rekkenő hőségben, déli kettő körül sikerült elindulnom. Kárpótolt az élmény, az ifjú ott magasodott az Stadion étterem előtt!

Most azt mondom, olyan 'kárpáti-annás': anyagában, megformálásában nagy rokonságot mutat a közel hasonló időben készült alkotásaival.

Amíg a fényképeket készítettem, ill. dolgozgattam velük, nem tudtam eloszlatni emlékeimet. Valamikor, tizenéves koromban úszni jártam. Ez minden nap 5 órai kelést, több órás edzést és utána változó időtartamú bohóckodást jelentett - utóbbi persze, ha nem tanítási idő volt (akkor viszont késést a suliból).
A testtartás, a hetyke, gondtalan hátrafordulás, a széles vállakhoz társuló talán még kicsit kialakulatlan izmok mind ezt az emléket idézik. Régen volt..
Kis különbség azért van, a vállam nem volt ilyen széles /de annak éreztem és annak is mutattam/, nomeg az úszódresszem picit többet takart... .