Miközben látszólag mindenfelé utazom, valójában a debreceni alkotásokról sem feledkezem meg, és lassan össze fog állni a város teljes szobros alkotásainak sora.

A nyáron megtalált alkotásról régen tudtam, de annyira kiesik a város központjából, hogy úgy voltam vele, ráér még megkeresni. Aztán egy nyári vasárnap délután elindultam a szép napsütéses időben az épülő új villamospálya még érintetlen (értsd nem megbontott utcaképű) szakaszait lefotózni. Jó pár kilométert gyalogoltam, mire a Nyugdíjasházhoz értem.

Az a műfaji sokszínűség, amit Debrecenben hagyott a manapság Amerikában élő szobrász, itt is meglátszik, ennél a domborműnél. Hasonló alkotást még nem mutattunk be tőle, és a városban is található talán még egy hasonló, tölgyfából készült relief. Az artportal listája szerint a másik a Csokonai szállót díszíti. Ezzel egyetlen probléma van, senki nem tudja ma már, hogy melyik épület lehetett 1982-ben az a szálló. Kerestem régi útikönyvben, kérdeztem idős idegenvezető ismerőseimet, senki nem emlékszik.

A Nyugdíjasház nem egy szociális intézmény. A beköltözési feltételek igen sok pénzről szólnak.


Az alkotás, a nagy méretű dombormű az épületegyüttes főbejáratánál látható. Jobbról és balról is bejárat van. Ezt a kettősséget nem értettem, meg nem is értem, de vasárnap volt, és egyetlen emberrel nem találkoztam az épület körül.
Nonfiguratívként tettem be a kategóriába, ám mégis felfedezni vélek rajta egy-egy egymásba kapaszkodó emberi alakot. Fejeket, végtagokat ismerek fel; de lehet, hogy csak a fantáziám játéka. A relief íves formát ad ki, de valójában függőlegesen összekapcsolódó csíkokból áll.
Én azon csodálkoztam, hogy maradt meg ilyen jó állapotban, a ma már 27 éves alkotás. Azon kívül, hogy poros volt bizonyos helyeken, talán ki lehet jelenteni, hogy nem károsodott túlságosan a hosszú évek alatt a tölgyfa, pedig a szabadban van. Szerintem még az eső is esik rá időnként, főleg a külső részét éri.

Váró Márton szobrász honlapja: http://martonvaro.com/about , ahol ez az alkotás nem szerepel.