Erdei Ferenc 1910--1971
agrárközgazdász, társadalomtudós, politikus

A hagymakertész család fia elemi és középiskoláit Makón folytatta. A szegedi egyetem jogi és államtudományi karán végzett, de érdeklődése a közgazdaságtan és szociológia felé fordult. Kapcsolatba került a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumával, különösen Reitzer Bélával és Bibó Istvánnal, majd később Veres Péterrel és Féja Gézával is. Makón könyvelő lett a hagymatermesztők szövetkezetében, tanulmányúton járt Hollandiában, Németországban, valamint Svájcban. Rendszeresen jelentek meg írásai a Válaszban és a helyi lapokban. 1937-ben jelent meg a Duna-Tisza közi parasztság életét vizsgáló szociográfiája a Futóhomok. A könyv nagy visszhangot váltott ki, ennek révén a falukutató írók csoportjának tagja lett. Sorra jelentek meg a magyar társadalom, mindenekelőtt a parasztság helyzetével, sorsával foglalkozó művei.
A Márciusi Front meghatározó egyénisége, a Nemzeti Parasztpárt alapító tagja, majd főtitkára volt. 1945 után különböző miniszteri posztokat töltött be /belügyminiszter, államminiszter, földművelésügyi miniszter, igazságügyi miniszter/. 1964-től 1970-ig az MTA alelnöke, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, 1965-től az Elnöki Tanács tagja volt. Ez idő tájt elsősorban a termelőszövetkezeti üzemszervezés kérdései foglalkoztatták. Fehér Lajossal együtt alakították ki a sikeres magyar mezőgazdasági modellt, a szövetkezeti és háztáji gazdaság kombinációját.
Munkásságáért, tudományszervező tevékenységéért 1948-ban és 1962-ben
Kossuth-díjat kapott.


Hévvízi Sándor: Népi írók szoborparkja Vésztő-Mágoron