„A ma énekelt Kölcsey–Erkel-Himnusz (Hymnus) előtt a katolikus magyarság egyik néphimnusza a Boldogasszony Anyánk… kezdetű – máig élő – népének volt.”^[1]
Sok helyen ma is felállva éneklik… .

„Boldogasszony Anyánk, régi nagy patrónánk,
Nagy ínségben lévén, így szólamlik hazánk:
Magyarországrul, Pannóniárul,
Ne feledkezzél el árva magyarokrul.

Oh Atyaistennek kedves szép leánya,
Krisztusnak szent anyja, Szentlélek mátkája!
Magyarországrul, Pannóniárul,
Ne feledkezzél el árva magyarokrul.”^[1]

Legkorábban lejegyzett szövegét Szoszna Demeter pannonhalmi bencés Énekeskönyvéből ismerhetjük, amelyet valószínűleg a Szombathelyen született Lancsics Binifác bencés szerzetes írt.
Az eredeti szöveg feltehetően 1710-1714 között keletkezett. Töredékekben megtalálható benne a versfejekbe rejtett Bonifacius név. (Akrosztichon)
Jáki Teodóz bencés atya „szabadegyetemi” előadásain szívesen beszélt a „Boldogasszony-kultuszról”. Így mondta, írásaiban is szerepel:
„Megtiszteltetés, hogy Lancsics Bonifác bencés atyának, aki először írta le a Boldogasszony - ének első tíz strófáját, az emléktábláját Szombathelyen felavathattam. (A Boldogasszony anyánkról bővebben: Pannonhalmi Füzetek, a Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola hallgatóinak doktorátusi értekezései. 20. Szoszna Demeter György kéziratos énekeskönyve (1714-15) Írta: Gacs B. Emilián O. S. B., Pannonhalma, 1938.)”^[2]

Moldvában és Gyimesben Babba Máriának hívják. („… mert szép, Ő a legszebb….”)
Csángó változatát Teodóz atyától tanultam, CD-jére is ráénekelte.
„A legszebb jellemzést erről az énekről Bánhegyi Jób írta irodalomtörténetében: „[…] ahogyan az édesanyához illik fordulni, úgy esdekel benne a Szűzanyához közbenjárásért a XVII. század magyarja.”^[2]
„Nyisztor Ilona édesanyjától tanultam, a Szent Márton hegyén először (1714-ben) lejegyzett, cantio nationalisnak tartott Boldogasszony Anyánkat. Mindig öröm hallani, amikor a kacsikai búcsúban zeng, szívből árad az alapdallammal honosított textus: „Boldogasszony Anyánk, – régi nagy patrónánk, / nagy ínségben lévén – így szólít meg hazánk: / Moldováról, – édes hazánkról / Ne felejtkezzél – csángó magyarokról!…”^[3]

---