Németh László 1901 - 1975
író, esszéista, színműíró, műfordító

A XX. századi magyar prózairodalom egyik legkiemelkedőbb képviselője polgári családból származott. A középiskola elvégzése után magyar-francia szakos bölcsészhallgató volt, majd átiratkozott az orvosi egyetemre, ahol diplomát szerzett. 1926-tól 1942-ig előbb fogorvosként, majd iskolaorvosként tevékenykedett. 1925-től rendszeresen jelentek meg írásai a Nyugatban a Napkeletben, a Protestáns Szemlében. 1937 tavaszáig 17 kötetet publikált.Tanu cimmel lapot indított, amelyet egymaga írt és szerkesztett. Itt fejtette ki társadalmi reformeszméit. A minőség forradalma című könyvében a két világháború közötti korszak eszmevilágát elemezte; a nemzeti hagyományok követésére figyelmeztetett. Elutasította a fasizmust és a marxizmust, a kapitalizmust és a szocializmust; a 'harmadik út' és a 'minőségszocializmus' eszméit dolgozta ki. Az 1950-es években nagyrészt némaságra ítélték, főleg műfordításai jelenhettek meg. Drámaírói munkássága 1945 után is folytatódott. Az 1960-as években megújult esszéírói tevékenysége is. 1930-ban Baumgarten, 1950-ben József Attila, 1957-ben Kossuth , 1965-ben Herder díjjal ismerték el munkásságát.


Hévvízi Sándor: Népi írók szoborparkja Vésztő-Mágoron