Nagy László 1925 - 1978
költő, író, műfordító, szerkesztő

Parasztcsaládból származott. Öccse Ágh István költő, felesége Szécsi Margit költőnő.
Pápán a református kollégium kereskedelmi iskolájában érettségizett 1945-ben..
Festőnek készült. Az Iparművészeti, majd a Képzőművészeti Főiskolán és a budapesti egyetem bölcsészkarán tanult. Első írásai a Valóságban jelentek meg. Verseire hatott a paraszti világ zárt szokásrendje, a pogány kori elemeket megőrző népi kultúra és a katolikus liturgia is. Biztos alkotói fegyelemmel, bravúros költői készséggel, főként a zenei elemek érvényesítése által formálta verseit.1949-től 1952-ig állami ösztöndíjjal Bulgáriában tartózkodott; erősen hatott rá a bolgár népköltészet. Hazatérése után egyike lett a legsikeresebb fiatal költőknek. Később költészete a korabeli hazai viszonyok miatt elkomorodott, de az új élmények kibeszéléséhez szükséges formát lassan ismét megtalálta. Költészetének jellegzetes esztétikai ismérve a tragikus és fenséges, amely kiegészült a groteszk, az irónia és a játékosság elemeivel. 1959-től haláláig az Élet és Irodalom képszerkesztője, majd főmunkatársa volt.
Nagy László elismert költő volt.1950-ben, 1953-ban és 1955-ben József Attila díjat kapott; 1966-ban Kossuth díjjal tüntették ki . 1968-ban a Sztrugai Nemzetközi Költőfesztivál aranykoszorúját vehette át; a bolgár állam 1976-ban Botev -díjban részesítette. 1981-ben a Rodope hegység központjában, Szmoljánban múzeumot létesítettek a tiszteletére.


Hévvízi Sándor: Népi írók szoborparkja Vésztő-Mágoron