Kosztolányi Dezső (1885. március 29. – 1936. november 3.) író, költő, újságíró, műfordító, a 'Nyugat' http://hu.wikipedia.org/wiki/Nyugat_(foly%C3%B3irat) első nemzedékéhez tartozott.
Munkásságának bemutatása lehetetlen néhány sorban. Elég csak ránézni kiadott műveinek bibliográfiájára, még számszerűen is lenyűgöző, de láthatóan szerteágazó - ld. az OSZK/Nyugat honlapján http://nyugat.oszk.hu/html/alkotok/kosztolanyi.htm
Én, magam elsősorban költőként gondolok rá, verseiről ismerem, Hegedűs Géza róla szóló tanulmányában ugyancsak ezt hangsúlyozza http://www.literatura.hu/irok/xxszazad/eulira/kosztolanyi.htm

Halálának 75. évfordulóján tőle idézek:
'Nézd a temetőket,
mily roppant kövérek,
milyen virágosak,
legyektől, lepkéktől
hogy zengenek, és mily
vidámak a fényben.
Jaj, pedig mit ettek?
Csontot, húst, agyvelőt,
anyákat, apákat,
apró gyermekeket.
Mégis mosolyognak.
Repedő bendővel,
torkig jóllakottan,
zsírosan, pogányul
mégis hogy nevetnek.
Mint mindent túlélő,
komisz aggastyánok,
kik már mindent tudnak,
kik már mindent ettek,
és bő ebéd végén,
szörnyű élet után
bölcsen adomáznak.'
Temetők c. vers - megjelent a Meztelenül című kötetben, 1928-ban http://mek.niif.hu/00700/00753/html/vers1122.htm#35