Ez a Műlap biztosan nem készül el, ha nem nézem meg a Szoborlap közösségi rovataiban a Laza, kötetlen című fórumot, és ott nem találom meg Tünde cikkajánlóját http://www.korunk.org/?q=node/8&ev=2002&honap=8&cikk=6969 , Banner Zoltán Magyar szobrászat Erdélyben című írását a Korunk 2002/8-as számából. Annak a felsorolásait, évszámait tanulmányozva jöttem rá, hogy erről az épületdíszről nekem van egy képem.

Maga az épület az 1970-es évek elején épült, egykori modernizmusa, főként különlegesen felrakott homlokzati betonfelülete mára megkopott, de hozzátartozik a teljes képhez, hogy 2000 körül kelet felől egy újonnan épült, sokszoros tömegű modern épület került mellé - ennek a modernizmusa pár évtized múlva hasonlóan fog járni, mint idősebb, kisebb társáé jár most. A Telefonpalota különben az egykori kolozsvári 'cselédpiac' helyére épült, mely Kányádi Sándor Fekete-piros című versét ihlette.

Banner Zoltán írásában ott szerepel a legfontosabb szobrászati dolog az épületdísszel kapcsolatban: Puskás Sándor a legelső volt, aki Erdélyben a lemezdomborításos-hegesztéses technikát alkalmazta. Sajnos, mára a köztéri épületdísz rettenetes állapotban van, amiről nemcsak a graffitisek tehetnek, hanem a légkondicionáló-berendezések építői is, és a mókás kedvű, ám annál jobb erőben lévő szerelők jóvoltából maga a mű is komolyabban megsérült az idők során (a mű felsőbb részeit lehajlítgatták, hogy a vezetékek elférjenek). Kár érte, mert absztrakciója ritkaságszámba megy a mai Kolozsváron (véleményem szerint a mű korabeli elektronikus diagramokat ábrázol), s az, hogy magyar nemzetiségű szobrászművész készíthette el ezt az egykoron bizonyára jól érvényesülő kolozsvári köztéri művet, ma egyenesen történelmi jelentőségű gesztusnak minősül.