Sajnálom, de a tűzzománcokkal különös viszonyban vagyok. Még főiskolásként a nemrég elhunyt Cs. Uhrin Tibor tanár úrtól tanultam meg az alapjait, hogy aztán tovább ne is folytathassam a műhelymunkát. De ez hosszú történet, és nem is ide való.
A tűzzománc technikáját a továbbiakban a lányom ismerte meg alig hét évesen, és 12 éven át csodák kerültek ki a kezei közül. Persze iskolai keretek között nem ilyen ipari méretű zománcokat készítettek a gyerekek a művészeti iskolában, ahol volt szerencsém számtalan alkalommal megfigyelni az alkotás folyamatát is.

Ezért is örültem végül is annak a ténynek (az első rémület után), hogy bezárultak az egykori Elzett gyár kapui mögöttem, és emberek után kutatva a telep egykori irodaépületének földszintjén megtaláltam ezt a hatalmas méretű tűzzománc alkotást.

És igen, ez sem szobor, hanem más murália, de mint veszélyeztetett alkotás kerül be a szoborlapon bemutatott alkotások közé. Az alkotás ugyan meglehetősen jó állapotban van, de az üzemet húsz éve bezárták, és mégicsak ahhoz az egykori üzemhez tartozott.
Mutattam pár napja édesapámnak a fotót, ő mondta, hogy a jobb oldalon az a számomra ismeretlen tárgy, egy nagy méretű sajtológép, amivel a fémtárgyakat készítik. A tűzzománc bal oldalán pedig két dolgozó fémipari munkás alakja rajzolódik ki.
Egyúttal szeretném felhívni figyelmeteket az ezzel a műlappal első műlapos alkotó munkáira, melyek közül több közterületen látható. Most vettem észre, hogy Debrecenben is van még másik három, ami közül az egyik, az Aranybikában lévő egészen biztosan nincs már meg, mert többször kerestem, eredménytelenül.