Verancsics Faustus 1551-ben született Sibenikben, 1617-ben halt meg Velencében, főpap, humanista polihisztor, feltaláló és történetíró, a maga korában igen modernnek számító ötnyelvű szótár szerkesztője volt. 1579-től Veszprémben élt, ahol várkapitányként és a püspökség három megyében fekvő birtokainak kormányzójaként tevékenykedett, egészen 1582-ig, mikor Prágába távozott. Élete e rövid szakaszának állít emléket a Diénes Attila által készített és nemrégiben felavatott bronz domborműves emléktábla.

A tábla fő grafikai elemként Verancsics a találmányainak vázlatos leírásával szolgáló Machinae novae című, a halála előtti évben megjelent művének 38. rajzát, az ejtőernyőt veszi alapul. Verancsics ezt 'repülő embernek' nevezi, és a néhány soros leírás így szól: 'Négy egyforma rúdon kifeszített négyszögletes vászon sarkaihoz erősített kötelek segítségével minden baj nélkül leszállhat az ember a földre a toronyból vagy más magas helyről. Mert ha éppen ebben az időben szélcsend is van, a lezuhanó ember súlya szelet támaszt, ami a vásznat lelassítja, nehogy hirtelen essen le, hanem lassan érjen földet. A vászon nagyságát az ember súlyának megfelelően kell kimérni.' A könyv, melynek legelső magyar kiadása 1985-ben, a Magyar Hírmondó című sorozatban jelent meg, és amelynek 41-42. oldaláról a fenti leírást idéztem, összesen egy híján ötven hasonló, mai szemmel nézve is korszakosnak tekinthető találmányt mutat be, malmokat, hidakat, hajókat főként, de például az ejtőernyő után az úszógumit (igaz, ezt ő hón alá hajtogatható csónaknak tekinti). Elképzelhető, hogy a tudománytörténetileg kiemelkedő fontosságú munka illusztrációit mégsem ő, hanem egy barátja készítette, és tény, hogy a találmányok nem az ő ötletei vagy útmutatásai alapján valósultak meg végül, az egész mégis, úgy, ahogy van, gyönyörű.