Simonyi Károly fizikus halálának tizedik évfordulójára emlékezve 'szobrot' állítottak és egy időszakos kiállítást szerveztek a legendás professzor egykori tanítványai a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Q épületének második emeletén, a róla elnevezett előadóterem közelében.

Veres Gábor szobrászművész a Maxwell-egyenletek tanítása közben örökíti meg a professzort. Simonyi Károly bronzból készült portréja un. magas domborműként emelkedik ki a fal síkjából.

Simonyi Károly (1916-2001) "1940-ben a Műegyetemen gépészmérnöki, a Pécsi Tudományegyetemen jogi diplomát szerzett, majd még ebben az évben a Műegyetem Bay Zoltán vezette atomfizika tanszékének tanársegédje lett. Hat évvel később részt vett a Bay által vezetett Hold-radarkísérletben. Két év múlva a Műegyetem soproni fizika-elektrotechnika tanszékére került, ahol a megépítette az első magyar magfizikai részecskegyorsítót, amiért 1952-ben Kossuth-díjat kapott.

Az 1952-es évtől alapítója és vezetője volt a BME elméleti villamosságtan tanszékének és az MTA Központi Fizikai Kutatóintézete (KFKI) atomfizikai osztályának. Négy év múlva megválasztották a KFKI forradalmi bizottsága elnökének, ezért 1957-ben elbúcsúzott a KFKI-tól és a BME tanszékvezetői posztjáról is távozni kényszerült. Beosztott egyetemi tanárként folytatta a tanítást, és megírta A fizika kultúrtörténete című legismertebb könyvét, amelyért 1985-ben Állami Díjat kapott. 1993-ban a Magyar Tudományos Akadémia soraiba választotta, 2000-ben Akadémiai Aranyérem kitüntetést kapott." /Forrás: http://www.origo.hu/tudomany/20111025-szoborral-es-kiallitassal-tisztelegnek-egykori-tanitvanyai-simonyi-karoly-fizikus-emleke.html