A nagykőrösi főtérrekonstrukció során ennek a szobornak az áthelyezése hozott olyan jelentős változást, ahol az áthelyezés egyúttal átértelmezést is jelentett. Négy évtizeden keresztül a Szabadság szobor a város főterének látképét alapvetően meghatározta. 1969-ben történt felállítása (az egykori szovjet hősi obeliszk helyén, amelyet 1956-ban ledöntöttek) egy szimbolikus megbékélési kísérlet üzenetét hordozta. Ettől fogva ugyanis a központi ünnepségek már nem egy idegen hatalom által építtetett emlékműnél, hanem egy békésebb üzenettel bíró új szobornál történtek. Talán ennek köszönhette, hogy a rendszerváltást is átvészelte, csak a csillagot távolították el a talapzatról.
Az új körforgalom kialakítása, és a főtérrekonstrukció átfogó koncepciója lehetővé tette, hogy a képzőművészeti alkotások szellemiségüknek megfelelő környezetbe kerüljenek. Így került lebontásra a magas posztamensről a Fáklyavivő, és a központi helyről kicsit távolabb, egy bokor mellé, emberközeli magasságba, gyakorlatilag a járda szintjére állították. (Új helyet kapott a „Szélfiú” http://www.kozterkep.hu/~/11205/_szelfiu_nagykoros_szabo_gyorgy_1986.html és a „Szép Látvány” http://www.kozterkep.hu/~/11357_szep_latvany_nagykoros_farhi_jean_claude_2001.html is)
Ezzel a szellemes megoldással sikerült úgy megoldani az elhelyezést, hogy a Fáklyavivő nem egy eldugott szoborpark, vagy múzeumi raktár mélyén porosodik, hanem megőrzi köztéri jellegét.
Forrás: http://www.hetihirek.hu/?q=node/1214