Az egykori Pénzügyi Központ székházának építése LAUBER LÁSZLÓ (1902–1953) és NYIRI ISTVÁN (1902–1955) építészek nevéhez fűződik. Műemléki védelem alatt áll.

'A Pénzügyi Központ székháza (V. Szabadság tér 5–6., Lauber és Nyiri, 1939) bizonyítja, hogy az egyszerűség és ismétlődés ezeknek az építészeknek a kezében soha nem válik banálissá... Épületeiknek az értékét éppen a finomságokban megnyilvánuló mesterségbeli tudás adja. Úgy képesek kifejezni a középület lényegéhez tartozó szimbolikus jelentést, hogy közben megmaradnak a modern formanyelvnél, és nem archaizálnak, mint a legtöbb európai országban tették ekkoriban az építészek.' (Ferkai András) http://epiteszforum.hu/node/10857

Az épületet 1951-70 között a Kohó- és Gépipari Minisztérium, azután különböző pénzintézetek használták. 1986-ban a Hitelbank számára a földszintet teljesen áttervezték, és a bronz bejárati ajtókat rozsdamentes acélra cserélték.
Rendkívül igényes, belső borítása siklósi rózsamárvány, padlója Emergé gumi, a pénztári és folyosói üvegfalak váza és az ajtók bronzból, a lépcsők korlátja vörösrézlemezből. Modern, arányrendszerében klasszikus homlokzata elkészülte idején sok vitát váltott ki. http://egykor.hu/budapest-v--kerulet/szabadsag-ter-5-6-/1502

A műről a Honismeret c. on-line oldalon olvashatunk:
„Medgyessy Ferenc először aktokat jelenített volna meg domborművén, de a megrendelő kérésére változtatni kellett. ...Naplóbejegyzése szerint: „A pályázatra, mivel olyan művet kellett csinálni, amely a pénzgyűjtést és szerzést ábrázolja – egy szüreti menettel vettem részt.”

A mű gondolatának születését László Gyula történész, a magyar őstörténet jeles kutatója, Medgyessy Ferenc személyes jó barátja írta le: amikor a megbízást megkapta a szobrász, Debrecenbe utazott. Éppen érett a szőlő, s unokahúga a lugasban, ahol a művész üldögélt, szőlőt akart szedni. Abban a pillanatban, amikor a lábát feltette a székre, hogy ráálljon, rászólt, hogy maradjon egy percre. Ott, a lugasban jutott eszébe, hogy a bőséget szüreti menettel ábrázolja.”

Tovább idézve Medgyessy Ferenc naplójából: „Meztelen emberek hordták a szőlőt, taposták musttá, és táncolták az esteli csárdást. A bizottságnak az én domborművem tetszett a legjobban.

Csak egyet kértek: ne legyenek az alakok meztelenek, öltöztessem fel őket valami magyaros ruhába. Külön szót érdemel a dombormű jobb szélén, a menet elején vonuló, korsót vivő alak. Pont a korsó díszítése a legfigyelemreméltóbb. Ősi magyar rovásjelekkel, a hagyomány szerint, ahogy kell: jobbról bal felé olvasandóan hirdeti, hogy »BORBAN AZ IGAZSÁG«.” „ http://honisme.blogspot.com/2010/01/penzintezeti-kozponttol-rovasirasig.html