2011. november 25-én Budapest II. kerületének polgármestere:
Láng Zsolt leplezte le Markolt Sebestyén szobrászművész
süttői mészkőből készült (a barokk formavilágát idéző)
cca. 160 centiméter magas alkotását, Nepomuki Szent János szobrát.
(A mártíromságot szenvedett szent, egyik kezében feszületet tart, másik kezének ujjait -a gyónási titkot óvó gesztussal- szája elé emelve, lábaival a Vltava haragvó hullámait tapossa.
A szobor posztamensén: a 'Nepomuki Szent János' véset olvasható.)

A hagyományok továbbélését szimbolizáló műalkotást Székely János, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke áldotta meg. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével: a volt köztársasági elnök özvegye, Mádl Dalma, és Bánffy Györgyné Sátory Tilda is.
A környéken lakók közül is sokan eljöttek az új szobor avatására.
Az ünnepségen a Kodály Zoltán iskola énekkara énekelt Körber Katalin vezényletével.

A fiatalabbak azt hihetik, hogy vadonatúj szobor készült a tavalyi felújítás során kialakított terecskére. Az idősebbek azonban emlékezhetnek rá, hogy az 1940-es évek végéig állt itt egy Nepomuki-szobor. Az önkormányzat vezetése a bel-budai rekonstrukció megkezdésekor döntött úgy, hogy az eltűnt szobor helyére újat állíttat – mondta Láng Zsolt polgármester. –
Öröm látni, hogy miként újul meg kerületünk arculata, és külön öröm számomra, hogy ez az újjászülető városrész hű marad évszázados hagyományaihoz. Emiatt több ez az alkotás is, mint dekoratív díszítő elem: nem csupán Bel-Buda városképének, hanem kulturális újjászületésének is része – mondta a szobor leleplezése előtti pillanatokban Láng Zsolt.

Láng Zsolt polgármester kiemelte: a hidak, a hajósok, az utak, a vízi molnárok védőszentjét a fiatal szobrász szájához emelt ujjal ábrázolta, szerinte az alkotás arra inti a nézőjét, hogy 'óvakodjon a felesleges fecsegéstől', maradjon hű hivatásához, esküjéhez.
'Több ez az alkotás, mint dekoratív díszítőelem' - jegyezte meg Láng Zsolt, aki felidézte, hogy Nepomuki Szent Jánosnak a legenda szerint azért kellett meghalnia, mert nem volt hajlandó elárulni IV. Vencel cseh királynak, mit gyónt meg neki az uralkodó felesége.

(Egészen biztos, hogy már 1848-ban is állt ezen a helyen egy Nepomuki Szent János-szobor. Feljegyezték ugyanis, hogy a Budavár ellen vonuló honvédek megálltak itt egy imára. A Prónay család kertjéből idehelyezett alkotást – amely ekkor már nem volt túl jó állapotban –1893-ban egy mulatozó társaság ledöntötte. A közelben élt Zipernovszky Károly − a Ganz-gyár mérnöke, a transzformátor feltalálója, tudós, országgyűlési képviselő −, aki kezdeményezte a szobor újbóli felállítását. Tamás Alajos a Margit körúti ferences plébánia híveinek segítségével pénzt gyűjtött össze, és megbízta Kozlak János kőfaragó legényt egy körülbelül 50 cm nagyságú Szent János-szobor elkészítésével. A szobor egy másfél méteres talapzaton állt 1921-ig. Ennek a kis szobornak a rongálódását főképp az idézte elő, hogy közkút volt előtte, annak négy sarkán lombos fák − ott pihentették és itatták lovaikat a fuvarosok. A szobor az idők folyamán annyira megrongálódott, hogy a főváros hatósága felszólította az akkori plébánost, hogy gondoskodjék a helyreállításáról. Az egyházközösség Tóth István szobrászt kérte fel, hogy Zentán álló Nepomuki-szobrának mását készítse el. Szakáll Lukács építőmester ingyen vállalta a talapzat elkészítését, a főváros adta a talapzat kövét, a Ganz-gyár adománya volt a vasrács, a budapesti gázgyár pedig ingyen vállalta a szobor négy sarkán elhelyezett díszes gázlámpák elkészítését. A szobrot pontosan 90 éve, 1921 szeptemberében adták át, leleplezésekor beszédet mondott Vass József vallás- és közoktatásügyi miniszter.
A szobor három évtizedig sem állt szépen kialakított környezetében, az 1940-es évek végén leszerelték, a kis tér sokáig üres volt, később (a tavalyi felújításig) leginkább autók parkoltak a helyén.)
Forrás: http://www.masodikkerulet.hu/hirek/nepomuki_szoboravat_2011_11_25.html