A Szent László-templom előtti emlékművet Sárvár első világháborúban elesett hősei tiszteletére állították.
A város 1933-ban pályázatot írt ki az emlékmű elkészítésére. A megadott határidőig (1934. január 15-ig) 62 pályamű érkezett be. Közülük 60-hoz modellt is mellékeltek. A bíráló bizottság tetszését a Tóth István által beküldött pályamű nyerte el, vele kötöttek szerződést.
Az alkotás a tervezet szerint három részből állt volna.
- „Előrevágtató, kivont kardú” lovas huszár szobra 2.5 méter magas talapzaton,
- Szent László vizet fakaszt a sziklából – dombormű a posztamens oldalán.
- kút és medence a talapzat templom felőli oldalán (a medence jelenleg virágládaként funkcionál).
Amikor Tóth István 1934. december 12-én meghalt, a szobrot már bronzba öntötték, de több kisebb munka még hátra volt.
Az elesettek neveit tartalmazó tábláknak nem volt helye a talapzaton, ezért azokat a templom falán helyezték el. (A szobor talapzatát és a táblákat a Kondor kőfaragó műhely készítette.
Az avatásra végül csak 1936. október 18-án került sor.
Az emlékmű történetét Szibler Gábor dogozta fel, Az első világháború emlékezeti helyei Sárváron című könyvében.^[1]

Az emlékmű talapzatán később további táblákat is elhelyeztek
-1992-ben a második világháborúban meghalt és az önkény áldozatául esett huszárok emlékére. Készítője: Németh Mihály, állíttató: Huszár Múzeum Baráti Kör. (Lásd: kapcsolt műlap)
- 2011-ben annak emlékére, hogy a Szent Korona másolata abban az évben Sárvárra látogatott. Állíttató: Sárvári Hagyományőrző és Íjász Egyesület.

---