A Millenáris Park a múlt században Ganz Ábrahám gyáregysége volt. A műemléki védettség alatt álló gyárcsarnokokat 2000-től felújították és kulturális funkciót kaptak. Itt, a park területén, a dísztó mellett találjuk Bojti András üvegszobrász alkotását. A négy darab, három és négy méter magas, Corten-steel anyagból készült hasított cső nemcsak a terület díszítésére szolgál, hanem funkciója is van. Ezek a kürtőkön át szellőzik a parkhoz tartozó mélygarázs.

Így ír Bojti András a művéről:
'...Miután a fenti ötlet is megbukott, (kisszerű indokok mentén), javasoltam egy emberléptékű, a környezeten uralkodni nem kívánó, de mégis hangsúlyos térplasztika létrehozását.
Ez formai kezelésmódjában leginkább a növények levél és szárkapcsolatának szerves összefüggéseire emlékeztet. Ugyanakkor gondolatiságában az ipari megmunkálás során hirtelen félbehagyott, megdermedt fémmegmunkálási állapot talán a 'letüntetett' ipari múltra is utalni tud, a plasztika együttes sajátos ritmusát is érzékelve. A szobor egyes elemeinek mérete 3 és 4 méter között váltakozva ad egy sajátos, finom ritmust, ahogy egy csoportba verődött társaság figurái viszonyulnak egymáshoz. Az acél kezelés módja nélkülöz minden mesterséges, szépelgően esztétizáló allűrt. Az ipari esztétika keresetlen értékeit alkalmazza, használva azt az esendőséget mely a munkás kezének megállásából keletkező, érzékeny grafikus vonalra emlékeztető eredményt láttat.
A henger palást felhasításai nem megerőszakolni kívánták a szabályos forgástestet, hanem annak alárendelve, belesimulni, illetve abból szervesen kiszakadni.
A ferde vonal mentén elhasított palást darab a hengerléskor az anyagba került feszültségnek okán gyönyörűen kinyílik, mintegy elhagyja az anyatestet. Ez a felület ily módon felszabadulva finom táncba kezd egy közepes erejű szélben.
A függőlegesen felhasított palást-rés leginkább a fegyver irányzék érzékeny gesztusát idézi, a kihasított anyag megmaradva áthajol a szemben lévő réshez.
A másik függőleges kihasítás is az eredeti gyártási állapot elhagyásával válik feszültség teremtő plasztikai elemmé.
Ezeknek az eszközöknek a tisztasága és szobrászi izgalma érdekelt, amikor 'mélygarázs szellőzőt' terveztem.

A korrodált acélcsövek belső éleihez rejtett reflektorok elhelyezését gondoltam, melyek a felhasításokon át a világos színű térburkolatra - mint vetítő vászonra - különös, geometrikus fény-árnyék grafikát vetíthetnének. Ezt a grafikát modellkísérlet segítségével bemutattam. A hatás nem maradt el, elvetették. Ma ez az esti látványból valóban hiányzik. A saját árnyék-grafikáján álló acél térplasztika önálló látványeleme lehetne a parknak.

A kiválasztott anyag (CORTEN-steel) a nemzetközi képzőművészetben régóta használatos. Csak a felső néhány mikron vastagságú réteg korrodálódik. A rozsdásodás, mint folyamat ad állandóan változó , élő látványt.

Mint funkcionális szobornak, műszaki követelményeknek is eleget kellett tennie. Kiváló összhangban a statikus és gépésztervezőkkel kialakítottuk a szoborba rejtett csapadék elvezető rendszert. Sajnos azóta a térplasztikát 'sikerült' újabb gegdobozokkal körbeölelni és megfojtani.

Bizonyosan el fog jönni egy kor, amikor egymás munkáját és a feladatot is nagyobb tisztelettel kezeljük majd....'

---