A főrendiházi társalgó több szoborcsoportja foglalkozik a mezőgazdaság - itt az állattenyésztés - ágazatai reprezentánsainak ábrázolásával.
A legújabb korig Magyarország vivő ágazataként a 'lábasjószág' tenyésztése volt ismert. Gazdag tájain az un. 'félnomád állattartó gazdaságokban' folyt ez a tevékenység, biztosítva a jószágok exportjának lehetőségét.

Ugyanakkor a szoborcsoport hiányos, nem szerepel sem a gulyás, sem a kondás közöttük. A középső nőalak, nem a pásztorkultúrának, hanem a paraszti gazdálkodás egyik ágának ábrázolása. A forrásként használt könyv állítása szerint az ábrázolás éppen nem valósághű, libát tömni így nem lehet - megemlítve, hogy ma már állatvédő törvények tiltják a libatömés ilyen módját.
A két férfialak éppen egymás ellentéte. A bárányt tartó 'jó pásztor' szelíd tekintettel pátyolgatja állatkáját, kezében ugyancsak inkább püspöki botra emlékeztető kampósbotot tart.
A másik oldalon 'vadul ordító' csikós láthatóan lovat készül befogni, míg a ló befogásának ez a módja megint ellentétes a valóságos megoldással, hiszen így a lovat megijeszti.
A két pásztor viselete megint csak nem a valóságból merít, színpadias, inkább az alkotók népies-romantikus fantáziáját tükrözik.

Forrásként használtam Búza Péter-Gadányi György szerzőpáros 'Mesterségek dicsérete' című könyvét.