Székesfehérváron a Könnyűfémműben 1967-ben szobrásztalálkozót szerveztek.

A fehérvári szobrásztalálkozó ötlete a lengyelországi Elblagban tartott szobrásztalálkozó kapcsán merült fel. Ott a meghívott művészek a város negyven pontjára készítettek térformákat. A fehérvári szobrásztalálkozó ötletét Takács Imre vetette fel, és két év elteltével már tárgyalások folytak a Könnyűfémmű vezérigazgatójával. A szobrásztalálkozóra a meghívott művészek közül öt jött el, köztük Schaár Erzsébet.

Az alkotás lényege az volt, hogy helyi anyagokkal és eszközökkel kellett elkészíteni az alkotásokat. Tehát nem hagyományos módon készített szobrokról beszélünk ezen alkotások esetében. A szobrászokat a találkozó előtt üzemlátogatásra hívták meg. Ekkor döntötték el az alkotók, hogy melyik géppel, milyen technikával fogják elkészíteni művüket.

A gyárban dolgozók egy része értetlenül, más része kíváncsian fogadta a készülő alkotásokat. Az elkészült öt szobor eredetileg ott állt a Könnyűfémmű udvarán, a gyár bejáratától balra, egy 80 méteres füves sávon.

Schaár Erzsébet eredetileg egy fűrészelt felülettel szeretett volna dolgozni, de a nagy anyagigény, és a fűrész korlátozott lehetősége miatt - az öntvények hosszában nem voltak vághatóak - le kellett mondania erről a tervéről. Ennek eredményeként született meg az 'Ajtók' kompozíció, melyet a művész alumíniumból öntetett. A kompozíció érdekessége a művészi jelentőségén túl, hogy a gyár történetében is egyedülálló 'terméknek' számított. A művésznő nem emelgethette volna a nehéz darabokat, de tudása és akaratereje erőteljesen megnyilvánult a munkálatok irányításában. Az öntéshez téglából rakták ki az 'öntőminát', és a forró alumínium a téglák közé is becsurrant, így az öntés felülethagyásai rendkívül érdekesek.

A kompozíció egy ajtókeretből és két ajtóból áll.

A szobrásztalálkozón készült öt alkotásból később kettőt a múzeum kertjébe helyeztek át, mindkettő ma is ott látható: a 'Dorottya', és az 'Ajtók'.

Forrás: Takács Imre: Alumínium-Dorottya. Jegyzetek a székesfehérvári szobrásztalálkozóról. In.: Új írás: 1968. 2. sz. p. 73-82.