A háziipar a korai századokban jórészt a kézműipar ágazatait ölelte fel, amely többnyire az önellátó paraszti gazdaság keretei között működhetett. Idővel kialakult, hogy az egyes áruféleségek mennyisége túllépte a helyi igényeket, így alapjául szolgált a kereskedelmi tevékenységnek, sőt nemzetgazdasági tényezővé is fejlődött. A századforduló környékén már előfordult, hogy a kormányzati körök felismerték ennek jelentőségét. Így értelmezhető, hogy a mesterségek reprezentánsai közé kerülhetett ez a csoport is.

A hármas csoport két alakja a szövés, fonás, varrás, hímzés megtestesítői. A hímzett sapkában, bő szoknyában, díszes 'mellesben' középen álló nőalak kenderfonalat fon. Párja szintén nőalak, még díszesebb ruházatban - prémes, ujjas mellényben - a hímzéshez selyemfonalat gombolyít.
A harmadik figura fazekas - alföldi parasztember, aki 'kékvászon gatyában, cifra lajbiban', fején kalappal, kezében kiégetésre váró cserépedényt tart, láthatóan az utolsó igazításokat végzi rajta.

Forrásként használtam Búza Péter-Gadányi György szerzőpáros 'Mesterségek dicsérete' című könyvét.