"Kő Pál lukácsházi emlékparkban, sudár fenyők alatt álló szobra művészettörténeti jelentőségűvé emelkedett azáltal, hogy előképe, kis változata a gellérthegyi sziklatemplom előtt 2001-ben avatott Szent István-emlékműnek. A művész nyilatkozata szerint más Vas megyei vonatkozása is van alkotásának. Nevezetesen, a "templomépítő és törvényhozó" István egyetlen fiához, Imre herceghez hitről intézett intelmeire emlékeztet a csempeszkopácsi templom plasztikus modelljével."

Az avató beszédből: "...mindig meglepetést szereznek a munkái", s ez érvényes most e kisplasztikai mutatókat alig meghaladó bronzára is. Kő Pál szakít a hagyományos "lovát megülő lovas" felfogással: régi stílusú nyergéből leszállítja, földre állítja hős lovagját, aki nem uralkodói gesztusait gyakorolja. Inkább a fiatal apaszerepből adódó, az utódlás gondjait eligazító feladatára összpontosít. A ló tomporához támaszkodó férfiú - arcvonásait az egykori fiatal szobrásztól kölcsönözte! - nyugodt tartású. Öltözete rövid, korabeli zubbony, lábra simuló harisnya, hegyes orrú cipő. Erős karjaival az egytornyú templom-mintát öleli magához. Fejét körbevágott haj, abroncskorona takarja. A hátteret képező paripa testét palmetta-díszítésű, földre érő takaró fedi, rajta ősi formájú csigás nyereg. A két figura összetartozását a "gazda" felé forduló ló fejének mozdulata erősíti meg. Szimbólum jelentése van a harang körvonalát követő, áttört falfülkét magába foglaló falazott, fehér képoszlopnak. A fülke ilyetén megnyitása gyakorlati célt is teljesít: lehetővé teszi, hogy a kis kompozíció valódi körszoborként funkcionáljon."

Sok, más információ olvasható a forrásként megadott cikkben.

---