Gyóni Gézát már a balkáni hadikészülődés idején, 1909-ben behívták katonának. Verseket erről az időről is ír, és beszámolókat a brutalitásokról, a megpróbáltatásokról. (Ének a végekről…)
Ekkor még hazatér, és 1910-ben a Soproni Naplónál helyezkedett el. A város hangulata felvidámította, kedvére dolgozott, „kiélheti ellenzékiségét a kormánypártiakkal szemben”.^[1]
Születésnapján, 1917. június 25-én halt meg hadifogságban, Krasznojarszkban. A kórház falára vésett utolsó versének töredéke így figyelmeztet:
„Térjetek meg / És szeressetek. / Elnyel mindeneket a hőség / És csak Istené a dicsőség.”

---