Emelkedett elegancia jellemzi ezt az alkotást. A vonalak egyszerűek, többnyire egyenesek - sarkosak, csak a ruházat, a köpeny enyhe hullámai törik meg. A nőalak mozdulata, a keresztezett karok, a fejtartás, az ég felé mutató tekintet és a márvány simasága hangsúlyozza ezt az emelkedettséget.

Paulheim Ferenc (1867-1937) építész, politikus, Budapest egykori főépítésze, kormányfőtanácsos és családja számára állít emléket az alkotás.
Az építészről rengeteg apró adalékot találtam, de egybefüggő leírást, életrajzot nem. Az biztos, hogy korának ismert és elismert alkotója volt, az építészeten belül munkássága sokrétű - tervezett kisebb házaktól kezdve nagy villákat és épületeket is, érintett a frissen felújított Városligeti műjégpálya épületében is, sőt - mint látom - a lakóhelyem önkormányzatának helyet adó épület bővítésének pályázatát is elnyerte 1936-ban http://epiteszforum.hu/node/534

Forrás: Budapesti Negyed 25. (1999/3)száma, a 26-os parcelláról http://epa.oszk.hu/00000/00003/00020/adat053.htm

Többször láttam már ezt az emléket. Amikor fényképeztem, ősz volt, de a háttérben nagyon jól látszik, hogy milyen szépen sütött a nap. Amin gondolkodtam, hogy van az, hogy a sírok sokszor úgy vannak megkomponálva és elhelyezve, hogy örök árnyék boruljon rájuk? A funerális művészet számomra ismeretlen szabályai és műhelytitkai...
---
Újra arra jártam. A délelőtti nap mégiscsak rásüt néha. Még fenségesebb így.
Az alternatív cím illik az alkotásra. Varga József ismert képtárának gyűjteményéből vettem át - bár ott a forrás nincs megjelölve http://keptar.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=026094