Vendel Miklós (1896–1977) geológus professzor, Kossuth-díjas akadémikus, a hazai bányászati teleptan elismert szakértője.
1923-ban a Selmecbányáról áttelepült soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Főiskola ásvány-földtani tanszékének tanárává nevezték ki, a főiskolának a budapesti műegyetemhez csatolása után egyetemi tanár (1934). A karnak 1937–38-ban dékánja volt. 1941-től a földtan-teleptan tanszéken volt professzor egészen a bányamérnöki kar Miskolcra költözéséig, 1959 végéig. Vendel Miklós Sopronban maradt, csoportvezető főmérnökként, majd a Bányászati Kutató Intézet petrográfiai osztályának vezetőjeként vonult nyugdíjba (1972). Egyidejűleg a Központi Bányászati Múzeumot is irányította (1967–70).