Nem mindennapi sors jutott osztályrészül ennek a szobornak, melynek avatását több mint négy évtizedes vajúdás előzte meg. Vegyük sorra a szobor kálváriájának fontosabb állomásait:
1830
November 21. Elhunyt Kisfaludy Károly. Barátai és tisztelői szoborral szeretnének méltó emléket állítani neki, ezért gyűjtést rendeznek a költségek előteremtése érdekében.
Megalakul a 'Kisfaludy Károly emlékére és munkái kiadására ügyelő társaság', amely Ferenczy István szobrászművészt kéri fel a mű elkészítésére.
1831
Ferenczy elkészíti a szobor tervét.
1832
Az Aurórában rézkarc jelenik meg a szobortervről. A szobor helyét a Városligeti tó egyik szigetén jelölték ki.
1833
December 22-én megkötik Ferenczyvel az első szerződést a portrészoborra vonatkozólag.
1834
Július 13-án megkötik Ferenczyvel a második szerződést is, mely szerint a szobrot minden mellékalakjával együtt 1835. november 21-én, Kisfaludy halálának 5. évfordulóján fel kell állítani. A szerződés értelmében a művész járandóságának kifizetésre csak a szobor felállítása után kerülhet sor. Ez a kitétel később nagyon méltatlan helyzetbe hozza a művészt.
1835
Megérkezett a szükséges kő Ruszkabányáról, így Ferenczy hozzáfoghatott a kidolgozáshoz.
1836
Július: Igaz, az eredeti tervhez képest megkésve, de elkészült a mű. Ekkor Ferenczynek az az ötlete támadt, hogy a szobrot a Városliget helyett az akkor épülő Nemzeti Múzeumban állítsák fel. Ez még tovább késleltette a mű átadását.
Befejeződik a pénzgyűjtés is 11 000 forintnyi eredménnyel. Ez az összeg több volt a szükségesnél, ezért létrehozzák a Kisfaludy Társaságot, amely a megmaradt összeget a magyar irodalom támogatására fordítja.
1844
Február 1. A Kisfaludy Társaság emlékünnepén hivatalosan is bemutatják a szobrot. A Nemzeti Színházban tartott program végén a Hunyady László opera 'Hattyúdal' című betétdalának elhangzásakor a színpad hátterében feltűnik Kisfaludy Károly szobra.
1845
Február 12. Ferenczy magánál József nádornál sürgeti a szobor átvételét. Eredménytelenül.
1846
Március 19. Toldy Ferenc a Kisfaludy Társaság igazgatója folyamodik a nádorhoz, hogy rendeljen ki egy alkalmas helyet múzeumépületben a szobor számára. Egyben kéri, hogy az ünnepélyes leleplezés 1847. év tavaszán megtörténhessék.
1847
A tavaszra tervezett a szoboravatás ismételten elmarad, mert nem találták alkalmasnak a kijelölt helyszínt. Időközben a felállítást engedélyező József nádor is elhunyt. A szoborcsoport Nemzeti Múzeum belső udvarára történő kihelyezését elvetik, helyette Múzeum épülete körül létesítendő parkban kívánják felállítani.
Az elkészült szobor továbbra is Ferenczy műtermében várakozik, aki járandóságához nem tud hozzájutni, mert nem állíttatott fel műve. Az elszegényedett és betegeskedő mester felszámolja pesti műtermét és visszavonult Rimaszombatra. A szoborcsoportot ideiglenesen átszállítják a Nemzeti Múzeum raktárába, ott várva a park elkészülését.
1854
A szobor továbbra is a Nemzeti Múzeum raktárában hever, mert a múzeum körüli park még nem készült el.
Ferenczy öccséhez írt levelében így panaszkodik: 'a Művészet rovására s az ő nevére összeszedett pénz az Irodalom s Írók javára fordíttatott. A Kisfaludy Társaság alakult s jutalmakat osztogat, az emlék felállítására nem volt pénz s most is porban hever.'
Közben újabb és újabb kérvényeket nyújtanak be a szoborállítás ügyében a budai Helytartósági Osztály alelnökéhez, Augusz Antal báróhoz. Hosszas vita alakul ki a helyszín és a költségek kérdésében, ami évekig hátráltatja a szobor felállítását.
1856
Elhunyt Ferenczy István szobrászművész. A szobor sorsa innentől kezdve teljesen Toldy kezében van, aki ekkor már a Kisfaludy Társaság elnöke.
1857
Február 6. Engedélyezik az emlékmű felállítását, de a Nemzeti Múzeum raktárában már csak Kisfaludy mellszobra és a múzsa van meg; a többi vagy elveszett, vagy eleve a felállításkor kellett volna legyártatni. A hiányzó részek elkészítésével Gerenday Antal kőfaragómestert bízzák meg, aki olyan magas összeget kér a munka elvégzéséért, hogy kifizetésére a Kisfaludy Társaságnak nincs elegendő pénze, még a Ferenczynek szánt munkadíjat is elköltötték másra.
Toldy Ferenc kéréssel fordul a székesfehérvári káptalanhoz, mely szerint sóskúti követ szeretne kapni ingyen az emlékmű hiányzó részeinek elkészítéséhez. Kérését a káptalan elutasítja, csak 25%-ot engedne el a kő árából, így a szoboravatás ügye ismét hosszú évekre megfeneklik.
1873
Pulszky Ferenc, a Múzeum új igazgatója veszi kezébe a szobor felállításának ügyét. Jablonszky Vince szobrásznál megrendeli az emlékmű hiányzó részeit.
1875
Jablonszky a nyár folyamán elkészül a munkálatokkal.
Az emlékmű felavatását november 16-ára tervezik egy országos ünnepség keretében.
Szeptember: A tervezett időpontnál előbb, minden ünnepség nélkül, szinte lopva leplezik le az emlékművet. A sajtó is csak hetekkel később számol be a szoboravatásról, melynek pontos időpontja homályban marad. Toldy és a Kisfaludy Társaság is csak utólag értesül az eseményről.
Az emlékmű tehát áll, de az öröm elmarad, mert Jablonszky jelentősen megváltoztatta a mű architektúráját, vagy azért, mert nem ismerte Ferenczy eredeti terveit, vagy pedig azért, mert sem ő, sem pedig Pulszky nem tulajdonított ennek nagyobb jelentőséget. Toldy ekkor már betegeskedett, így nem tudta figyelemmel kísérni a munkálatokat.
„A szarkofág arányaiból és valójából kiforgatva egy inkább magas, mint széles kődobozzá lett. Ezzel a szobor magasságban erősen nagyobbodott, szélességében azonban majdnem a felével megfogyott, mi elvette az emlék hatalmas, komoly, monumentális bázisát. Az impozáns lépcsőzet helyett pedig szánalmas és naiv sziklaszerű alapot kapott.
Az oszlop túlságosan vastag és nehézkes, mert szélessége megfelelő alapra volt tervezve: ez lényeges különbség. (…) A múzsa a sziklákon térdel, a kocka előtt; ha rajta volnának a kockán a szarkofágra tervezett szimbolikus ábrázolatok, azokat teljesen elfödné. (…) Mindezek a részletek nem járulnak hozzá ahhoz, hogy a szobrot nagyon művészi színben lássuk. (…) Kisfaludy mellszobra pedig lehetetlen magasságban és távolságban libeg a múzsa felett; az arcából úgyszólván semmit sem lehet látni” – írta Dr. Hoffmann Edit a Művészet 11. évfolyam 4. számában.
Toldyt annyira megdöbbentette a kész mű, hogy rendkívüli közgyűlést kezdeményezett az ügyben a Kisfaludy Társaság titkáránál: „Kérdés, maradhat-e az emlék így? Mintha készakarva tették volna semmivé s amúgy sine nobis. Ferenczy nem ezt az emléket csinálta, az Emléktársaság nem azt az emléket fogadta el s fundusunk nem tartozik erre költeni” – írta levelében.
December 10. Elhunyt Toldy Ferenc, ezzel a Kisfaludy-szobor felállításának kálváriája bevégeztetett.
Mintegy 70 évig állt így a szobor a Nemzet Múzeum kertjében, míg 1944-ben találatot kapott és elpusztult. Az oszlopot és a mellszobrot a háború után újrafaragták és 1952-ben, a Kisfaludy Társaság feloszlatásának évében, ismét felállították az eredeti helyén. http://www.kozterkep.hu/~/3545/_kisfaludy_karoly_mellszobra_budapest_ferenczy_istvan_1952.html
Különös fintora a történelemnek, hogy a Kisfaludy Társaság, amely a Kisfaludy-szobor állítása érdekében megindult gyűjtés farvizén jött létre, a szobor újraállításának évében szűnt meg létezni. Így lett a Kisfaludy-szobor a Kisfaludy Társaság alfája és ómegája.

Forrás:
Dr. Hoffmann Edit: Ferenczy István Kisfaludy-szobráról. Művészet 11. évfolyam 4. szám 150–161. oldal. http://www.mke.hu/lyka/11/150-161-ferenczy.htm

---