Több évtizede jártam utoljára ezekben az utcákban. Akkor sokkal kopottabb volt a környék. A házakra és azok falára gondolok most. Akkor nem volt ritka a lövésnyom a vakolaton, már ha volt vakolat a házakon.
A lap 'háza' nem vakolt, hanem téglaborítást kapott, de a kerámia-szent nem valószínű, hogy kellemesen érzi magát ott a fülkében.
Talán már az utcanévtábla 'közelsége' is zavaró, de mit érezhettek a következő 'táblafelfúrók' és a falfestő másként gondolkodók?
Szent Flóriánról:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Fl%C3%B3ri%C3%A1n
'Tisztelete Magyarországon a 18. században terjedt el; leginkább égő házzal a kezében ábrázolják, amire két magyarázatot ismerünk:
Gyermekkorában imádságára kialudtak egy égő ház lángjai.
Egy szénégetőt mentett meg a tűzhaláltól, amikor az hozzá fohászkodva vizet kért. (A szénégető máglyája lángra lobbant, próbálta eloltani, azonban ő is a tűzbe esett, ekkor vizet kért a víz által halt Flóriántól, így menekült meg a tűztől.)'
Tisztelnünk illene ma is a rómaikatona-ruhás oltalmazót, az őt megalkotó és szép vizeskorsót kezébe adó Kovács Margitot, a főváros rendjét e karakteres kerület 'nívós' szegletében.