Az alkotás adatait könnyen megtaláltam Czinder Antal szobrászművész adatainál: http://artportal.hu/lexikon/muveszek/czinder-antal
Magát az emléktáblát kicsit nehezebben – érdeklődni kellett –, mert amire nem számítottam, nem a kapun kívül, a ház, hanem a múzeum előterében, annak falán helyezték el. Szomorú világ! Őrizni kell...

Ernst Lajos (1872–1937) megszállott műgyűjtő, majd múzeumtulajdonos volt. Már gyerekkorától gyűjtötte történelmi személyiségek portréit. Autodidakta módon képezte magát, egyetemre, főiskolára nem járt. A század végére azonban jelentős gyűjteménye volt, annyira, hogy kiállításokra műveket adott kölcsön.
Múzeumát 1912-ben alapította azzal a céllal, hogy a művészetet eljuttassa minél szélesebb rétegekhez. A múzeumban részint saját magángyűjteményét, másrészt – időszaki kiállítások keretében – kortárs művészek alkotásait vagy külföldi műveket mutatták be.
Az első magyar magánmúzeum tulajdonosának gyűjteményét halálát követően elárverezték, a házat, amelyben a múzeum is működött, 1945 után államosították.

Forrás: Budapesti kultúrtörténeti séták I. – Andrássy út c. kiadvány (szerkesztette: Fazakas István).