Nemecz József (1890-–1920) építőmester. Gimnáziumot és felsőbb építőipari iskolát végzett. Az építőmunkások szakszervezetének tagjaként került Budapesten kapcsolatba a munkásmozgalommal. 1917-ben Gyöngyös újjáépítésére alakult kormánybizottság mellé osztották be.
1919. március 22-én a gyöngyösi Munkástanács ülésén a gyöngyösi direktórium tagjává választották, s ugyanakkor lett rendőrkapitány. 1919. március 26-tól a Vörös Őrség városi parancsnoka lett. Landler Jenő nevezte ki. Az 1919. április 7-i választások után a Gyöngyös városi háromtagú intéző bizottság és a Munkástanács tagja lett. A Tanácsköztársaság alatt mindvégig a gyöngyösi munkásság vezéralakja volt. 1919 nyarán egy munkásosztagot szeretett volna felállítani a tanácsállam védelmére a városban. A proletárdiktatúra megdöntése után az egri katonai tanács 1920 nyarán halálra ítélte, majd kivégezték.
Az életrajz a Történelmi emlékhelyek Heves megyében (Csiffáry Gergely, 1985) című könyv alapján készült.

Az egykori mellszobrot 1959. március 21-én avatták; nemcsak az ő, hanem a többi gyöngyösi mártír emlékére, akik a Tanácsköztársaság leverése után áldozatokká váltak.
Név szerint még: Palcsó Antal, Kiss Antal, Donovár János, Sima Dávidné (Lax Katalin), Reiszmann Hermann, Zukker Sándor.
A mellszobrot a Tanácsköztársaság 40. évfordulójának tiszteletére állították.

Az alkotást a rendszerváltozás után távolították el a térről. Pontos dátumot nem tudok, de 1990 vagy 1991 lehet.

A korabeli fotókat a Gyöngyösi Városi Könyvtárban bocsátották rendelkezésünkre, és adtak engedélyt a szoborlapon való felhasználásra.
'Történelmi adalék': http://www.huszadikszazad.hu/cikk/halalos-itelet-gyongyoson