Császártöltésen járva megcsodáltam ismét a korábban már látott kedves fafaragványokat, amikor oldalt megpillantottam a 'teleház' udvarán álló újabb szobrokat.
Egyikőjük volt Szent Márton és a legenda szerinti lúdja – a lúd széttárt szárnyakkal huncutul néz fel Mártonra...
Békés, visszahúzódó, remeteéletű ember volt ő a 4. században, akihez sok csodatétel kapcsolható. Hívei szerették volna Tours város püspökévé választani, amit szerénysége miatt nem akart elvállalni. A libák közé bújt, ám a szárnyasok gágogásukkal elárulták. Így Márton nem kerülhette el a püspöki széket, a libák viszont árulásukért azóta is lakolnak: ezért eszünk Márton napján libasültet.
Ünnepe temetésének napja, november 11-e lett. Ezt a napot Európa-szerte évszázadok óta lakomával és a kiforrott újborkóstolással ünneplik.
A kedves szobor emberi méretű.