A tér északi szélén áll a második világháborús áldozatok emlékműve, melyet Győrfi Lajos alkotott, még 1990-ben. Gondolom ez az időpont annak tudható be, hogy Földes Püspökladány közelében fekszik, és a szobrász ismerős a vidéken. Még Debrecenben, a megyeszékhelyen is ennél jóval későbbi időpontban, csak 1996-ban emeltek hasonló okból emlékművet.

1944. október 9-étől kezdve a környéken súlyos német-szovjet harcok folytak. Az elöljáróság elmenekült, de a törvénybíró vezetésével október 22-én a lakosság megkezdte a romok eltakarítását.
Az emlékmű cím és hátoldalán olvashatóak a magyar áldozatok nevei.
Amikor beértem a nagyközség főterére, ott éppen rengeteg iskolás haladt át a déli időszakban, egyik iskolaépületből a másikba, illetve láttam, hogy ennél az emlékműnél valamiféle munkálatok folytak, ezért nem mentem oda rögtön fotózni. Gondoltam nem szalad el, ráérek kivárni, míg nem lesznek ott annyian. Így is volt, viszont meglepve tapasztaltam, hogy nem látszott semmi abból a lázas munkálatokból az emlékmű körül, mint amit én feltételeztem.
Az akkori harcokban elesett német katonáknak is helyeztek el a kis gyepesített halmon egy táblát, a nevüket felsorolva. Ez viszont oly koszos volt, és alig olvasható, hogy ezen eléggé meglepődtem.

A kb. három méter magas mészkőoszlop tetején egy fekvő, törött bronzharangot helyezett el a szobrászművész. Nagy, kifejező, és hangsúlyos ott a téren az emlékmű. Szignót bárhogy is kerestem, nem találtam rajta.

A teret szerencsére még mindig fű borítja, csillagszerűen kialakított utakkal, és nem az embertelen műkővel van borítva. Érdemes ránézni a műholdképre. Remélem nem is jut eszükbe az ottaniaknak egyhamar tönkretenni ezt az idilli állapotot a főtéren, vagyis a községháza és a református templom közötti teret, parkot.