Az alkotást 1934-ben állították, és nagy mértékben hasonlít Istók János 1924-ben Budapesten felállított I. világháborús emlékművéhez.

Az alkotás I. világháborús emlékműként került felállításra, de később a II. világháborúban elesettek nevei is felkerültek a talapzat egyik táblájára.

A talapzaton körben mind a négy oldalon egy-egy tábla található, valószínűleg ezek nem az eredeti táblák. Feltehetőleg jóval a felállítás után egységesítették a táblákat. Az elöl és a két oldalon levő táblákon az I. világháborúban, a talapzat hátoldalán levő táblán a II. világháborúban elesettek neveit olvashatjuk.

Az alkotás kétszeres életnagyságú, monumentális emlékmű. A katona arca tükrözi a háborúban átélt borzalmakat, maga elé néz, amikor megérik az emberben a felismerés, hogy menni muszáj, de a sok szörnyűség miatt már nehéz hinni az eredeti célban, és értelmét már nem látja a harcnak.

Az alkotás rendkívül jó állapotban van, kisebb, szakszerűen elvégzett javítások láthatóak rajta.

Az alkotás elöl levő tábláján a nevek felett olvasható felirat:
'Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért'.
I. világháborúban elesett hőseink
1914–1918

A hátul levő táblán a nevek feletti felirat:
II. világháborúban elesett hőseink.
1939–1945

---
Egy archív kép tanúsága szerint ( http://helyismeret.ekmk.hu/Emlekhelyek/l/147001.jpg ) a talapzaton eredetileg nem voltak táblák, az elesettek neveit belevésték a talapzatba. A kép készítésekor még parkosított volt a szobor környezete.