'A legkevesebb, amit egy szobortól elvárhatunk az, hogy ne mozogjon' (Salvador Dalí)

A fusinai camping egész évben tárt kapukkal várja a látogatókat és nyaralókat.
A partra érve a vízre hajló tamariszk lombjai alatt csalódottan szemlélem a carrarai fehér márvány szobor hűlt helyét. Minden további keresés eredménytelen. A megváltoztathatatlanba belenyugodva ballagok kifelé. A portán az utolsó kísérletben reménykedve dokumentációs anyag felől érdeklődöm a szoborparkról és a tudtommal ott létező Vénuszról. Hasonló sem létezik, ellenben a mindentudó őr biciklijére pattanva - csak győzzek utána loholni - a camping egy eldugott sarkába vezet, ahol egy konténer mögött dúccal kitámasztva őrzik a Vénusz születését mindaddig, míg a felújítási munkák tartanak, hogy azt követően újra eredeti helyén, újra a Campanilének http://hu.wikipedia.org/wiki/Campanile_(Velence) fordítson hátat.

Május végén, Pünkösdkor a partszakasz felújítása elkészült, a Vénusz szobor ismét a helyén áll, nagyon szépen.